2013. június 24., hétfő

Apa hazatalált...

Vasárnap reggel hétkor arra nyitottam ki a szemem, hogy ott állt fölöttem, nagyon régen ébredtem már ilyen mosolygósan. Eltel újabb hat hét. Furcsa, most nem éreztem olyan hosszúnak, mint máskor, talán az is az oka, hogy már nem vagyunk bezárva a négy fal közé, igaz ma vihar ért vihart, de elvagyunk, most, hogy ő is itthon van. Gyakorlatilag úgy viselkedünk, mint a tinik, ugyanis Szonja érdekes érzelmi korszakba ért, szerelmes az apjába. Szó szerint. Így ha a férjuram 50cm-nél közelebb kerül hozzám, netán van oly merész, hogy megölel a kis zöldszemű szörnyünk megjelenik és roppant határozottan közli, hogy máris azonnal húzzam arrébb a valagam és nemhogy hozzáérni, de lehetőleg rá se nézni ne merjek az ő szerelmére. Szóval mint a tinik, lopott csókok, lopott simik, vicces na. Egyébként, hogy emiatt a lista végére kerültem a nagylányomnál, valljuk be nemkívánatos személy lettem, a kisebbik rögtön a védelmemre kelt és közölte, hogy "anya ne fogjajkozz Szonnyuskával, mejt én meg bejéd vagyok szejejmes."  Legalább nekem is jut valaki :) Egyébként meg szabadságoltak, mert apával fürdünk, apával eszünk, apával alszunk, apával megyünk mindenhova. Ezekben a percekben is édeshármasban alszanak, azt hiszem számkivetett lettem a gyerekszobába éjszakára, ez a sorsom. Ma odáig fajult a nagy szerelem, hogy Szoninak már teljesen lógott keresztben az első foga, ami rettenetesen zavarta, de nem engedett hozzányúlni, bezzeg az apjának, első blikkre belement a foghúzásba, és igazi kis hősnőként tűrte ahogy az apja kihúzta, naná, hogy a fogtündérnek nekem kell lennem, hercegnős memóriakártyával, mert erre a feladatra megfelelek én is. Ő meg roppant viccesen néz ki fogatlanul és roppant viccesen beszél, kicsi Ká, még a cica is szisza :) 
Azt hiszem, hogy az ember sokkal jobban értékeli az együtt töltött időt, ha ennyit kell várni rá, mégis kell 1-2 nap amíg összecsiszolódunk, mi is, ő is megszokta, hogyan telnek a napok és négyesben teljesen más...teljesen más, de nagyon jó...most van egy hetünk, olyan, mintha itthon nyaralnánk, apa hozott hozzá kellékeket is...


1 megjegyzés:

Lexy írta...

Jaj de nagyon megható ez a kép! Látszik az öröm és a boldogság a gyermekeiden!