Ezerrel nyár üveggolyókkal

Tudom én, hogy ezért nyivákoltunk egész télen, meg hányszor elmondtam félhangosan, hogy lenne már meleg, mert elegem van a fahordásból a kandallóba. Idén 36x kell azonban bevallanom magamnak, hogy nem vagyok nyári ember. Utálom, hogy csatakokban lóg a hajam, hogy éjjel inkább forgolódunk, mint alszunk és hogy gyakorlatilag egymás idegeire megyünk bent a laza 28 fokban 3 ventilityi mellett. Igen nyavajgok és tudom, hogy nem ezt szoktátok meg tőlem, de fáradt vagyok és nyűgös és semmisejó. Ennek ellenére képes vagyok lángost dagasztani és sütni, mert Szonja annyira szerette volna, én meg ugye őt szeretem, szóval megvolt azért a strandhangulat nálunk.

Mi az amit csinálunk bent, várjuk az estét, hogy végre kimehessünk, amiben meg az a pláne, hogy én ennyi szúnyogot még életemben nem láttam és Szonja habtestét nagyon szeretik. Várom már a nyaralást, még akkor is ha az egyben azt is jelenti, hogy egyre inkább közeledik az a bizonyos augusztus 5.-e, amikor munkába kell állnom. Őszintén nem akarok, be-be járunk az intézetbe, ahol teljes fásultság van, nekem meg nyugalom és béke szigete itthon és nem nagyon van kedvem kibújni az üvegbúra alól. Sok-sok gondolat tolul most bennem egyszerre és egyenlőre úgy érzem, hogy egy nagy katyvasz az egész. A polc üres, az üveggolyók legurultak róla, nekem meg most nincs kedvem egyenként visszarakni a helyére. Mert közben van ami jobban csillog, van a mi megkopott, eltört. Szembesülésekkel teli volt az elmúlt pár hét, magammal, a világnézetemmel, az értékrendemmel. Nem tudom eldönteni, jó úton járok-e, és felelőtlen módon csak sodortatom magam az árral. Egyszer azt gondolom, hogy ennek így kell lennie, egyszer meg azt, hogy nagyon nem és nagyon át kellene vennem a a cselekedeteim és a gondolataim fölött az irányítást. Aztán amikor mégiscsak elkezdem visszapakolni azokat az üveggolyókat lelkem üres polcára, ki ne derüljön, hogy szappanbuborékok, ugyanolyan szivárványszínű, mégis elillanó. Nem kérem, hogy értsetek, én sem értem magam, kapiskálom, próbálom, de egyenlőre nem megy, nincs bennem se kedv, se erő hozzá, lehet csak végre ki kellene aludni magam, egyenlőre sodor az ár és nekem ez most jó....