2014. március 1., szombat

Mint(a)anya

Mostanában, ha nem éppen hullafáradt zombiként meredek magam elé véreres szemekkel, akkor még gondolkodni is van időm. Konkrétan sokat foglalkoztat az anyaság kérdése, nem-nem szándékozom újabb tüneményt létrehozni (sóhaj), hanem anyaság, mint életcél tökéletessége foglalkoztat. Persze tudom én, hogy mindenkinek mást jelent a tökéletesség, de ha tegyük fel mégis egy szuperanyuban gondolkozunk, akkor az ember elképzeli, amint anyuka talpig sminkben kiskosztümben magassarkúban belibben a munkahelyére időben. Ellenben én az előtérben amint beesek sál nélkül,  rosszabb esetben pólóra kapott kabátban, pulcsi nélkül, strapálható sportcipőben. (Azért az fájt, amikor azt hitték a kollégák a cipőmre, hogy a masszőrsrácé.)Rákukkantok az órára, 7:01, vállamon két táska a hónom alatt egy üveg ásványvíz, akkor annyira nem érzem magam megaanyunak. Az oviba menetel rendszerint úgy zajlik, hogy anyahajóként vontatom őket a hegyre, legutóbb a zsebemben ollóval, mert elfelejtettem a beígért aranyesőt és útközben loptuk. Mintaanyu ezt úgy csinálja, hogy lassított felvételként kiszáll az autóból, kicsi lánya haja 86 koszorúba fonva, az enyémekét, meg 5 ujjal fésülöm át és fogom copfba 2x0.5 perc alatt. Délután hullafáradtan esek be az oviajtón, betuszkolom az uzsonnájukat, koszos ruhájukat könyvet, kiszedett hajgumit stb a 20cm táskámba, megtaposom, hogy össze tudjam húzni a cipzárt, pusztán azért, hogy az ovikapuban mindent kiszedjek kézbe, mert a várt meglepijük a táskám alján van. Hazaérve, még a fülemen is szatyor persze rögtön jön a játékidő, Kira akarnokúságával néha hisztiidő, ahol végső kétségbeesésemben leutánzom a hisztijét, naná, hogy szuperanyu nem fetrengene a földön, szimultán visítva másodszülöttével, hogy "mesétakajoknézni". Legalább a nagy könnyesre röhögi magát. Vacsorára, még mintaanyu kalácsot süt, nálunk vásárolt péksüti van és instant kakaó (OMG), szuperanyu meg kakóbabot darál.Sőt van amikor a majdhatéves csinálja magának a vacsit, amit az asztal tetején ülve fogyaszt el, késvillaszalvéta kombó nélkül.
  A fürdés során mintaanyu gyermeke szerintem végigsikálja magát, az enyémek meg végigköpdösik egymást a fürdővízzel, sőt uram atyám, sokszor a kádban mosnak fogat, úgy el vagyunk csúszva. Gyakorta megesik, hogy 4 féle pizsi van a 2 gyereken és hogy a jó búsba kívánom a 326. tökéletes anyu AnnaPetiGergőt. Igen, van úgy, hogy nem mosolygok, hanem kivágom a magas c-t, hogy ha most azonnal nem alszotok rögtön cakkosra harapdálom a seggeteket. Egyáltalán nem szexistennőként alszom mélybordó tüll babydollban, hanem snoopys pizsiben. Sőt továbbmegyek tökéletlenségemben, párszor kiszalad a számon az édeskistündérbuckóm helyett, a büdös kis ribik. (pfúúúj). Bármennyire is szeretném, és minden esete megfogadom hogy másnap minden flottul fog menni, gyakran rángatom a takarót a csajokról hajnalban ébresztéskor, miközben csikizem őket, és rendszerint a ruhaszárítóról öltözködünk a vasalatlan ruhánkba. Nem tudom más, hogy csinálja, de én ebben a kérdésben szélmalomharcot vívok. Mondjuk akkora gáz nem lehet, ha még álmukban is mosolyognak, igen a kanapén dőltek ki és hétvégén reggel engem hagynak aludni, hogy rajzoljanak nekem, mire felébredek, tökéletlenül is szeretnek hála az égnek, úgyhogy gyermeki lelkem mégsem zokog a nagypárna alá bújva.


3 megjegyzés:

Adibaba írta...

A második felétől már könny csordult a szememből, annyira nevettem!
Egyáltalán nem baj, ahogyan csinálod - egyik sem! Sőt, pont hogy ez a jó, nézd csak meg a szuperanyuk gyerekeit..
A Tieid annyira édesek, okosak, életrevalóak, igenis jó hogy 6 évesen tud szendvicset csinálni magának ésatöbbi.
APG meg néhány történetben leírja a rosszat is finoman, de hát azért ilyen módon - ahogy most Te - mégsem teheti a gyerekeknek szánt könyvben. Nem kell mellre szívni :-)

Márti írta...

Az az igazság, hogy az APG-t gyerekeknek írták ;P Tipikusan az a bejegyzés, amiből látszik, hogy az APG a könyöködön jön ki :) Ezek egyszerű-hétköznapi mesék, csak nem a kacsa mamáról és a baromfudvarról szól, mint a régiek. A gyerekek szeretik, mert könnyen azonosulnak a szereplőkkel. Az anyukáknak pedig hajlamosak nem szeretni, szintén azonosulnak, de már "felnőttként". Hallottad már Szonit, vagy Kirát sírni, mert ők nem tökételes Annák? :)

Ettől függetlenül, pedig az a kérdés - hogy mégis milyen mérce alapján lesz valaki szuperANYU? A többi anyuka alapján kötve hiszem, hiszen nem az ő anyukájuk vagy :) A szuper-anyuságot mindenhol a gyerekek döntik el. Nekik te vagy az etalon, úgy szeretnek ahogy vagy, Téged választottak, Nekik te kellesz :) Ennyi :)

Lili írta...

Köszönöm Lányok!

Igazából nem vagyok én elégedetlen magammal, csak néha valóban látom ezt az éles ellentétet.
APG és BésB-annyit, hogy december 24.-e óta minden este azt olvasom kötelezően a két csibének....mondom december 24!!! :D