Pillanatképek...

Volt pár belőle amióta nem pötyögtem ide.

Először is, édesanyám július 7.-én 72 éves lett, sikerült meglepnünk, még az sem rontotta el a szülinapot, hogy a 20km-re lakó bátyám mindössze egy képeslapot küldött neki, lassan 3 éve felé(nk) se néz, telefonon sem beszélünk, csak ha én hívom. Nem fogadtam el, inkább csendesen beletörődtem. Nem egyszerű anyával sosem volt az, de ahhoz képeset, hogy folyamatosan(értsd reggeltől-estig) azt hallgatom hol is fáj éppen és minek is él, egész jól elboldogul a lányokkal, amig dolgozom. 

 

Kirus mostanában minden vadócos  fiúság ellenére igazi nőci lett. Rendületlenül szerepjátékozik, naphosszat ő a várunk hercegnője és színpadunk balerinája. Pörög-forog, azt hiszem minden jel jól mutatja azt, hogy helye lesz szeptembertől azon a bizonyos edzésen. A képek homályosságán is látszik, hogy egyetlen fotókattintásnyi pillanatra sem áll meg. Mai kérdése: Ana, mikoj megyek bajejinaójája?:)

 

Szonja is kellőképpen felfokozott állapotban van, minden áron ő akar a főnök lenni mindenhol és ezért mindenkivel hajlandó konfrontálódni, pontosan azért, hogy egy perccel később már igazi felnőttként, hat évestől idegenül rendkívül felelősségteljesen viselkedjen. Igazi kos, akárcsak a csillagjegye. 

A női szakaszból persze én sem maradhatok ki, dolgozom. Próbálok mindent a saját szájízemre alakítani az elődöm után, aki más munkahelyre került. Jól esik, hogy ebben sokan a segítségemre vannak. Mindig is  csapatmunkás voltam. Azt hiszem egész jól fent maradtam a mély vízben. Aztán, hogy októberben a választásokkal, lesznek-e változások is, majd kiderül.

Gondolom nem kell mondanom, hogy kellőképpen fáradtan érek haza és leginkább a házimunka rovására megy a történet, hiszen a gyerekekkel szeretnék lenni, a mosatlan megvár, de az az idő amit velük tölthetek soha nem jön vissza, csak ha az adott pillanatot megélem.

 

Hát azt hiszem ennyi dióhéjban az elmúlt pár nap...