Apaság

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek Én is felnőtt?
Mondd el Nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el Nekem,
milyen érzés Apukának lenni?
Szeretsz -e, mondd,
korán reggel Dolgozóba menni?
Jó érzés -e hazaérni,
Megölelni Engem?
Látod -e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés -e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek ne menj messze!
Rajzoltam egy képet Neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!

A kicsi

Mindig ki voltam attól akadva, ha azt hallottam a többgyerekes anyáktól, hogy a kicsi meg a nagy. Annyira stigmatikusnak tűnt, rendesen fujjoltam az tuti. Aztán észrevétlenül lett nálunk Kira a kicsi, apukám szavaival élve a picike. Minő fordulat, már egyáltalán nem látom stigmatikusnak a dolgot, sőt felettébb bájos és kedves az most, amitől mondjuk 2 hónapja még hidegrázásom volt. :) Mit nem tesznek az anyai hormonok, mindenesetre ha egymáshoz akarom majd őket hasonlítgatni üssetek le. Ma már veszélyzónába kerültem ugyanis fixa ideám lett, hogy egyforma rucit veszek nekik pechemre? nem volt semmiből ugyanolyan 68-as és 98-as méretben is, szóval nincs olyan messze a vég.Ugorgyunk, szóval a Kicsi. Tegnap megejtettük az 1 hós státusvizsgálatot. A hölgyemény paraméterei egyáltalán nem jellemzik az általam ráaggatott jelzőt. Avagy 4600gramm és 60cm. Ergo 1200gramm súly és 5cm-es hosszgyarapodás, én hülye meg csak szuszmákolnám bele az 56-os cuccokba. 80%-ban még mindig eszik-alszik baba. 10%-ban világfelfedez, a maradék 10-ben pedig inpout-output eregeti kifelé a cuccot, nagy nyögések közepette. Rendszeresen bukik, nem keveset, de a gyarapodása megvan, valószínűleg ezzel a túlzabálását küldi vissza. Ezügyben bosszúálló, valamelyik nap lettem sajttal a fejét a lángosomról, erre küldött a kajámra egy adag túrót. Mindig neki van igaza már most, hajnalban már nem szeret visszakerülni a kiságyba a szopi után, ezt én csesztem el, egyszer elaludtunk így és bejött neki. Berakom-ordít, kiveszem csend, visszarakom ordit, kiveszem és elkészítem neki a vackot erre vigyorog és együtt alszunk. A nővérét idolként tiszteli, gyakorlatilag szempillantás nélkül csodálja, apropó beszőrösödött, nem úgy:) kinőtt egyenlőre a felső szempillája és a szemöldöke. Iszonyatosakat rottyant, hangra, mennyiségre és szagra is, függetlenül attól én mit eszem. Ma a kerianyu diófája alatt hűsölt, olyanokat pukkantva, hogy az összes vendég hallotta a zeneszó mellett és kétségem sincs afelől, hogy nekem tulajdonították a koncertet, lévén ekkora gyerekből nem jöhet ki ekkora hang. Pedig de, magyarázkodás helyett inkább sunyin lapítottam én is. Ha valaki esetleg mégsem hallotta volna, annak Szonja közvetítette az eseményeket, jó hangosan. Valami hasonló monológgal:"Pukizott a tesó, megint pukizott a tesó. Apa meg fingik, bojzalmasat. Szonja is pukizik klotyómanónak. ect." Azért örültem, hogy a déli harangszó mellé ezt a kiselőadást nem étteremben adta elő, így mindenki békésen iszogatta tovább a sörét. Izgalmas napjaink vannak na.:) Szóval ugorgyunk vissza Kirához, iszonyat módon tud üvölteni, egy esetben, ha éhes, itt nincs apelláta, nincs még egy perc drágám, itt csak azonnali kosztolás van. Eszméletlen módon tud zabálni, védőnő meg is jegyezte le kellene mérni mennyit eszik, de olyan jó ez a mérlegnélküli élet, gömbölyödik, nő ez a lényeg. Pénteken letelik az 5 hét megyek vissza kontrollra, kíváncsi leszek, témánk lesz a dokibácsival a fogamzásgátlás, ez vicces azért az én esetemben...gyakorlatilag 15 éve nem kellett...mondjuk előtte sem kellett volna, csal akkor még nem tudtam...most meg ha nem figyelek ripsz.ropsz nagycsaládos leszek :) Jó nekem na... de tényleg...bejött a Kicsi is nekünk, maradhat :O)

Szeret-het-Ő

Hát igen, kicsit hanyagoltam a blogot, de ma végre visszatértünk a hétköznapokba, amik egyáltalán nem mondhatók szürkének minálunk. Megjött végre a jó idő is, szóval sokat vagyunk kint, amennyire az idő engedi. Tegnap hazautazott a sógornőm is, alapjában véve rosszabbra számítottam. Volt pár meccsünk az igaz, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az itthoni vb-t én nyertem, bár abban biztos vagyok, hogy lesznek utóhatásai. Szonját rendszeresen ölben hurcibálta, ami nem tett jót neki, főleg így a dackorszakos feszegetem a korlátaim korszakunk közepén. Kirát is minden nyekkre felkapta, ezért többször kellett szólnom. Tegnap egyébként megmutatta a foga fehérjét már ugye képletesen a kishölgy. Bááár ha belegondook, hogy nyáladzik, gyűri az öklét...az esti fürdésnél hason már lazán kitolja magát és nézelődik. Szonja lustasága után ez nekem nagyon furi ám. Nya, szóval a lényeg, hogy hajnal 5-től este nyolcig ment a boggie. A függőleges testhelyzet enyhített csak valamelyest "a rettenetes bőgős világfájdalmon". Úgy délután 4 körül már a sógornőmnek is leesett, hogy jól kitolt velem/velünk. Mondjuk az iccaka szuper volt, betudható a nemalvásnak, hogy a kicsi még mindig tátott szájjal horpaszt, még Szonja randalírozása sem költi fel. Nade, nem is erről akartam én ma írni, ez csak ama rövid helyzetjelentés házunktájáról.

****
Irigykedve nézem a nagyobbik lányom. Hihetetlen kis szeretetgombóc, és annyi minden benne van még, amit én már elveszítettem. Azt hiszem ez most az elsődleges feladatom, hogy ezek megmaradjanak neki, soha ne veszítse el. Képes arra, amire én nem, megölelni azokat akiket szeret és kimondani, hogy szereti. Nem keveseket hoz zavarba ezzel, érdekes módon még sok gyereket is. Odamegy mondja és szorosan ölel-bújik, hihetetlen aranyos ilyenkor. Előre félek attól, amikor majd egyszercsak valaki eltaszítja, és azt mondja neki, hogy nem szereti. Tudom, hogy nem védhetem meg és tudom, hogy (sajnos) ezt (is) meg kell majd tapasztalnia. Ennek ellenére remélem, hogy olyan szeretetháló veszi körül, ami sok mindentől megóvja, hogy lesznek ölelő karok, ahova hazafuthat, akik mindig kitárva várják, ahol mindig nyitva lesz az ajtó, ahol mindig szeretik. Nem véletlenül jutnak eszembe éppen most ezek a gondolatok, pár napja érdekes beszélgetésben volt részem. Szomszédoltunk a bandatagoknál, beszélgettünk az anyukával és szóbakerültek a szüleink. Kitettünk mindent, ami a lelkünkben volt az asztalra, jó volt..mindkettőnknek. Itt jött szóba az ölelés, hogy mi nem kaptunk és félve adunk ezért, meg kellett tanulnunk, hogy a gyerekeink már az legyen természetes, ami nekünk idegen. Az ölelés, a szeretet kimutatása...gondolkoztam, hogy mikor ölelt meg utoljára az apám vagy az anyám...nem emlékszem...sőt arra sem megöleltek-e valaha. Nem az én hibám és nem az ő hibájuk, ezt hozták magukkal otthonról, ez volt az örökség, az érzelemnélküliség, bár az is lehet, hogy ők egyszerűen ilyenek. Valószínűnek tartom, hogy Szonja is magával hozta ezt fentről, hogy ezáltal tanítsa meg nekem, adja vissza azt, ami valahol mélyen talán bennem volt, ha volt. Mostanában vannak csatáink, biza néha kivágom a magas c-t is, az 10000. "nem szabad"-nál, aztán meg szégyellem magam...Ez a kisember tanított meg a bocsánatkérésre is, ahogy jön és szól, bocsi és nyomja a puszikat, puszit ad csak úgy, nem kell hozzá sátoros ünnep, puszit ad, ha mondjuk fájdalmat okozott: "megpuszilom én". Folyamatosan tanulok tőle és hiszem, hogy másoknak is elhozza a feloldozást a merevségből ez a göndör kis angyal. Szeretem és boldog vagyok, hogy megtanította kimutatni.

Aranyköpések:

Bundi kollégája érkezik egy polski fiattal, jó nagy szakálla van, Szonja odamegy hozzá:
- Szőrös bácsi hová megy a játékautóval? :)

Apacslány és kölyökgólya

Na feleim, az összes állat elhullott, rituális temetést tartottunk. Többet nem érintkezem állatokkal, na jó telefonon kellett beszélnem mostanában ügyintézés gyanánt 1-2-vel, de azokat legalább csak vizuálisan semmisittem meg. Sógornőm még mindig itt dekkol, de sikerült rá is immunissá válnom, az olyan megjegyzéseit, mint Kira neked az ikertesód anyád hasában maradt fel sem veszem. A csöppcsaj egyébként érdekes átalakuláson megy át, konkrétan nincs nyaka. Ühüm, ki kell csomagolnom a háj alól több fodorban, ha éppen mondjuk meg szeretném neki mosni. Ma 4 hetes és nagyon rafkós, ha úgy döntöttem, hogy szerintem már jóllakott, ergo visszabukja nonstop a tejet, akkor mihelyt levágja, hogy ő itten most le lett csatlakoztatva, rögvest elkezd csuklani, de olyan intenzitással, hogy rögtön megsajnálom, ha én nem valaki a környezetemben és visszarakom cicire, hogy 5 perc múlva nyakambahányja a beszipolyozott részt. Iccaka alszik, 1x kell, maximum, tudom mázlim van na. Kizárólag úrinősen oldalt keresztbe tett lábakkal fekszik, hiába erőltetem én a haskolást. Ma reggelre kicsit meglepett, ugyanis, kitámasztom egy összetekert pléddel a hátát, na ma reggel szemből sasolt rá, vagyis átfordult, mondjuk ezek ilyen iccakai kamikáze akciók nála. Napközben leginkább pislog és alszik vagy éhenhalni készült. Szonját szereti, mindaddig amig nem kezdi el macerálni, mondjuk csikibanditázza és hasonlók. Jó testvérek na, addig tuti, amíg Szonja főnökasszonysága nincs veszélyben és igazi babát tologathat, ellenben a többi bandataggal, akik csak holmi jöttment Barbiekat.
Szonja...hát ő úgy döntött felnőtt, ennélfogva jön a szabad akarat, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy délben nem alszik, most véletlenül igen, az apja itthon van és terrorizálta, nem szép dolog tudom, de győzött az erőfölény. Most éppen csend honol, a minimajmot is sikerült leraknom a kiságyba, a bal vállamról, kicsit már ferdülök is, most magától abbahagyta a csuklást. Szóval most leginkább Cinkes harci törzsfőnökhöz hasonlít a fényképen lévő pocak, természetsen a jóléti rituálék jele. folyamatosan vakarássza a csípéseit, leginkább folydogálós véresre, szóval nem mondanám, hogy szalonképes látványt nyújt a valahonnan éppen mindig csordogáló vérrel. Jó kis meccseink vannak mostanság, a nem-de és add ide, akarom fronton, a sarkot mostanában nem kell pókhálózni, annyi időt tölt el a kiscsaj eme szent helyen. Iszonyatosan cserfes és olyankor amikor éppen terror lenne, külön előadja magát, legtöbbször a fürdőszobába kell bemennem röhögni, hogy maradék tekintélyem megmaradjon.
Szóval elvagyunk...soha rosszabb unalmas hétköznapokat...
Aranyköpések:

Reggel kivágtat a szobából: "Felébredtem, éhes vagyok, kéjek kakajót, mert CSÖRÖG a pocakom. " Jelzem tényleg hangosan korgott a nem kispályás bendője.

Invázió

Komolyan mondom az elmúlt napokról a Függetlenség napja című film jut eszembe. A fenti lényekkel küzdünk mi is. De csak szépen sorjában. Első körben Szonjának szúnyogcsípéseket azonosítottunk be, lsd kint voltunk a tónál. Aztán szúnyog irtottuk az egész lakást. Ekor Szonján már nem lódítok kb 200 duncs volt, zömében elvakarva. Egész éjjel nyüszögött és vakarózott folyamatosan, nem kevésé volt kialvatlan mindenki. Nem segített, se a rázókeverék, se a fenistil csepp, krém, kalcium. Aztán engem is elkezdett csipkodni valami és fogtam egyet, bolhát vazzeg. Mondanom sem kell senki nem hit nekem, mert nincs háziállat, ergo nincs bolha. Az albérlőik macskástól elköltöztek, de ezt a kis családot itt hagyták nekünk. Szonja továbbra is vakarózott, én meg már minden kis szöszre vizualizáltam. Aztán jött a gugli, emberbolha és a sokk 5-6 nap alatt 500 példány kelhet ki. Képzeletben már láttam, hogy a még félig látható gyerekem eltűnik a csípések alatt. A macskabolha mutálódott emberbolhává és dedem volt a kaja. Tegnap a sógornő kitett magáért, komolyan még azt is elfelejtettem neki, hogy mihelyt megérkezett az volt az első mondata, hogy megszültél már, mert akkora a hasad. Elhoztam a városban fellelhető összes muníciót. Biológia és vegyi fegyvert és tegnap nekiestük mindennek. Először fújtunk, fújtunk fújtunk, majd kidunsztoltuk őket, utolsó szakaszként jött a fertőtlenítés. Mindent, mondom mindent bolhátlanítottunk, még a kulcslyukat is, az összes ruhát. Olyannyira, hogy a káosz közepén megérkezett a védőnő és pironkodva elmeséltem neki, hogy bebolhásodtunk, ugyanis kisebbik dedem egy pólómon mérlegeltük le, mert az összes textilpelenkát is kimostam, igen a tisztákat is. Kishörcsögünket az áldatatlan állapotok nem zavarták, sikerült cirka 30dkg-t felrántani magára, így már 4290gramm a minimanó. Mondjuk nonstop eszik, az igaz. Délután a gőzös vasalás jegyében telet, a mosógép 24 órája megy, még a fülünkön is ruha szárad, mert naná, hogy kint meg esik. 1-2 elhullott tetemet találtunk, szóval csak valami hatékonysággal dolgoztunk, de vélhetőleg a meccs még nincs lefutva. Szonját már testleg is fújjok, vaamint Bundi javasolta a már meglévő csipések alkoholos filccel való bekarikázását, hogy tudjuk azonosítani az újakat. Nem voltam vevő a humorára, meg nincs annyi filcünk. :)
Tegnap este átjött a szomszéd és folyamatosan vakarta a hasát, nem hezitáltam felkaptam rajta a pólót...bingó...ki lett tiltva a lakásból és elküldtem a kutyásboltba bolhairtóért. Szóval most ping-pong bolhadobálózás van nálunk...de kitartunk feleim, mit nekünk víz, tájfun, invázió...üdvözlet a bolha utcából...amúgy meg az eszem megáll, de tényleg...

Vigyázz anyósveszély!!!! :o)

Ha Bundi látná ezt a bejegyzést, akkor nem lenne túl büszke rám, sőt egyáltalán nem lenne büszke. De nem fogja látni höhö, úgyhogy legalább itt kipanaszkodom magam, előre az elkövetkezőkre. Jó az anyós némi képzavar nálam, hisz nem is ismerhettem, de sógornőm tökéletesen átvette a szerepét, mármint egy igazi mindenlébenkanál anyósnak. A gyerekekkel ellentétben én nem örülök a nyári szünetnek, mert az nálunk azt jelenti, hogy sógornőm hirtelen ku...-ra ráér és jön hozzánk, lévén tanár. Biza 1-2 óra és vége az idillnek. Nem misztifikálom túl, de tényleg. esküszöm örülök majd az ezredik 70-es évekből szalajtott kisruhának is, mert a retro a divat, sőőőt mosolyogni fogok ésatöbbi. Az elkövetkező időszakot a túlélésre fogom játszani, lehet, hogy két hétig marad. Ameddig szükség lesz rá, erre jönne a válaszom, hogy hmmm nem is alszotok itt:) Bakker akkor lett volna rá szükség, amikor 2 hétig voltunk betgek, mindannyian, amikor néha attól a sírás jött rám, hogy le kell hajoljak. Mondjuk ezt azért elmondtam Bundinak. Legutóbb Szonja születésénél volt itt, 2x vittem orvoshoz a gyereket, az ő jóvoltából, rászoktatta a cumira és az ölben elalvásra. De most kemény leszek, én osztom a lapokat és nem fogok mindenre rábólintani, nem vagyok már kezdő bálna aki kapásból lefejeli a tartályhajót. Lehet, hogy gonosz vagyok, sőt biztos, de tényleg tudok ilyen is lenni. Talán egy csille xanax jól jönne vagy fél liter házi, nadehát a szoptatás. Szóval jön majd az észosztás nekem, meg a kupi, iszonyat rendetlen, de tényleg, tavaly még Szonját is elhagyta és el sem merte mondani. Nem vagyok patyolatgirl, de szeretem ha bejön valaki és le tud ülni, na nála ez nem kivitelezhető. Nem lesz fáklyásmenet az tuti, meg utána sem, mert az itt töltött idejét kb 4-el kell beszoroznom, hogy visszaálljon a rend, ami még ki sem alakult. Lehet érzik a csajok is a közeledő vihart, vagy az apjukon lógtak ma, lsd fenti kép, vagy rajtam, vagy nagyapán, csak aludni ne kelljen. 4-kor tudtam, takarodót fújni, a nagyot felköltöttem kint motorozik, a kicsi alszik, szerintem előre pihenik a rokonyokat. Kissé gyomoridegem van már előre, modjuk menetrend szerint soha nem nekem mondja ha valami nem tetszik neki, hanem Bundinak, aki kb 2 nap alatt összeveszik vele, mire közli, hogy soha többet nem jön ide, de gyorsan felejt, bumeráng vazzeg. Aztán úgy a 4. nap körül amikor már az összes gyomunkat kiirtotta a nem létező veteményesünkből összeveszejt engem és Bundit. Én azért ki szoktam bírni hogy ne ugorjak neki, bár most ezek a hormonok, fene tudja:) Szóval túlélőtúra jön kedveseim....azért tudnék beszélni pár jó dologról is ami vele kapcsolatos, de most leginkább az jut eszembe, hogy az a legjobb, amikor integethetek neki a kapuból és éppen hazafelé tart. Gonosz, gonosz, gonosz.....:)

Életképek

Először azt a címet akartam adni, hogy fotózás. Csak ez esetben ez olyan műmájer lenne. Igaz, hogy Ági valóban fotós, egy lelkes 18 éves lány, de egyben nagyon egyezett az ízlésünk. Nem szerettem volna halálra beállított, agyonretusált képeket. A mi saját kis életterünkbe, mindennapjainkba lépett be ez a fiatal lány, úgy, hogy észre sem vettük. Mi játszottunk, olykor öltöztünk, pisiltünk, nevetgéltünk, ő pedig kattogott. szép és nekem fontos pillanatokat elkapva és örökül hagyva. Közel 200 képet kaptam meg tegnap, a fotók 1 hónapja készültek, pontosan egy héttel Kira születése előtt. Jó nézni ezeket a képeket, mert annyira rólunk szól, életteli. Azt csak remélem, hogy jó vizsgaanyag leszünk neki, mindenesetre hamarosan jön a második felvonás, akkor a pocaklakót már pocakon kívül fotózza, locsofecsi nővérkéjével együtt. Nem igazán tudok a képekről mit írni, azt csak remélem, hogy Nektek is az jön át a fotókon, ami nekem. Jham és Meském, a pocakos képek külön Neked, hamarosan a Tieidet szeretném látni.