Bárcsak...

Tegnap ajánlottak nekem egy filmet, én pedig meg kell mutassam ezt Nektek. Ez tipikusan az a film, amit egy szuszra kell megnézni, egyedül, hogy had fussanak végig a könnyeid az arcodon törölgetés nélkül. Mindezt azért mondom, mert nekem ez nem ment, úgyhogy bárcsak este néztem volna, egyedül, de szerintem a napokban erre is sor kerül. A csajaim nem kicsit be vannak taknyosodva, ennél fogva kissé nyűgösek is és mindkettőt az érdekelte, hogy mi miért történik a filmben. A kis bóbitáim, 36 évem teljes bölcsességével is csak a könnyeim nyeltem, de nem tudtam nekik magyarázatot adni, mert bár sok mindenben a partnereim, ehhez még tényleg kicsik. Meg kell mondjam igazán finnyás vagyok a filmek terén, ezért nem is találtok a blogomban sok filmajánlót, de ez a film azt hiszem előkelő helyezést képvisel majd a nem túl hosszú listámon. Köszönöm Hildus, hogy megmutattad.  Nem szeretném elmesélni a történetet, sokkal inkább szeretném ha Ti is megnéznétek, mert bevallom őszintén én még mindig a hatása alatt vagyok, vagyis árnyaltabban fogalmazva, nem a film hatása alatt, hanem a gondolataimon elmerengve, amiket ébresztett bennem. Mindössze egyetlen sort emelnék ki a filmből, ami engem a leginkább foglalkoztatott.: "Azt mondják egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. Istenem bárcsak ne én lennék az."Sokat gondolkodtam ezen az egy mondaton, mert nem tudom, hogy szerencsés-e az, hogy a másik szert jobban. Így azt sem tudom én szerencsés vagyok-e, mert azt gondolom, mindig engem szerettek jobban. Számomra ennek egyszerű oka van a macskatermészetem. Szeszélyes, olykor bújós mindent odaadó és védtelen kismacska, olykor meg a körmeit kieresztő veszélyes tigris. Tudom, hogy mostanában olyan életet élünk, amiben a bizalmat felváltotta a bizalmatlanság, két kedves ismerősöm is sikeresen feltörte a párja face fiókját és talált, mert aki keres az talál, mert ha ott a bogár, akkor kutakodnak. Nekem nem jutna ilyen eszembe, mert nincs ott a bogár és mert ez nálam bizalmi kérdés. Tudom, most beszélhetnénk a férfiak vadászösztönéről, hogy nekik is kell a visszaigazolás, hogy képesek lennének még a hódításra ha akarnának. Itt a hangsúly az akaráson van, amikor már túllépnek a gondolati síkon. Mert valljuk be, nekünk nőknek is jól esik a visszaigazolás, hogy tetszünk valakinek, hogy más is látja bennünk a NŐT. A nők azonban érzelmi húrokat pengetnek, ők a párjukban a védelmezőt, a barátot, a szeretőt, az apát látják, egy bizonyos kor után mindenképpen. Néha azonban el lehet meditálni azon, hogy mennyire biztos az, hogy aki ma mellettünk van, az holnap is itt lesz, hogy aki kilép az ajtón az idővel vissza is jön, mert ez nem törvényszerű és egyedül maradva már nem lesz több esély, sem megélni, sem elmondani azt amit szeretnénk...a bárcsak marad és azzal nagyon nehéz mit kezdeni...

A filmet ezen a linken nézhetitek meg, én pedig várom, hogy bennetek milyen nyomot hagy/hagyott.

http://www.youtube.com/watch?v=Hb8pm0bvXEA