Mai (majdnem) melankónikus...

Szia Testvérkém, felébredtél?
Hát jöttem hozzád játszani!
Én vagyok az, ki vigyáz te rád,
nem engedlek majd bántani.
Szeretetemmel átölellek,
az őrző angyalod leszek!
Boldog legyél e földi létben,
ezért majd mindent megteszek..

Fáradt vagyok nagyon, lehet még a könnyem is kicsordulna ha hagynám, fáj a hátam a szemem, az elmúlt időszakban rengeteget dolgoztam, természetesen éjjelente, amikor a csajok már a fenti pozícióban húzták a lóbőrt édeskettesben. De végre vége és végre nem fog fájni a hátam sem, mert a megkeresett pénzből egy hiperszuper felfújhatós ágyat szeretnék, egy jó nagyot, ahol mindannyian együtt alhatunk. Együtt és nem egymáson, hogy hajnaltájt, amikor az elmúlt két hétben ágynak estem, ne úgy érjen az alvás, hogy a két csaj afféle miniragacsként tapad hozzám, vagy félálomban arra ébredek, hogy Szonja haját köpködöm a számból és Kira kislábujját buherálom ki a szememből. Mert ha én nyűgös és kialvatlan vagyok, az senkinek sem jó, legfőképp magamat utálom olyankor...nagyon. Az sem javít a helyzeten, hogy a csajok a lelassult reakcióidőm és a félálomban töltött ühüm válaszaimmal a legnagyobb disznóságokra ragadtatják magukat. Teljes káosz van minálunk, kupi, mosatlan és miegymás, meg lista Bundinak a mikrón, hogy mit kellene megjavítani-megszerelni, kávézgatás közben megkocogtatom neki a már manikűrért sikító körmeimmel. Nem nagyon hatja meg, ha dolgozat lenne olyan karót kapna rá, hogy leesne a lapról, mert hogy 1 hete két piros pipa díszeleg  rajta slussz-plassz, lehet holnap le is osztályzom. Egyébként a Zuram roppant leleményes, lustaságoldóként ide rendeletem neki jó pár mázsa szenet, hazaér asszongya' ez mi mondom bakker x évet a bányában dolgoztál, akkor bemutatom Neked, ez a szén és a pincébe lakik, úgyhogy számold fel udvari hajléktalanságát. Kárörvendően dörzsöltem a tenyerem, beültem a lakásban csináltam egy habos kakaót (mert megérdemlem) és hallgattam, hogy zuhog a szén. Azaz hallgattam volna, mert csak kopácsolás volt. Gondoltam übercukker leszek és viszek neki le kv-t. Azé' a pofám leszakadt, amolyan Spongyabobos stílusban. Életkép: a lányok kerti csúszdája leszerelve, beküldve a szénkupactól a pinceablakon és csúszdázik a szén bakker. Rámnéz röhög és közli, bakker a bányában is ilyen volt, csak erre nem találtam motort. Szétröhögtem magam. Aztán este Szonja volt a cseresznyeszem a tortámon, ügyes-aranyos, megérti, hogy fáradt vagyok, éppen narancsot evett, rámnéz: "Édes Anyukám, bátran kérjél narancsot ha szükséged van egyre, hozok Neked" -itt kezdtem el olvadozni, hogy milyen okos és milyen választékosan beszél, nem hiába a fáradtságom, hogy minden kis nüanszt körbemagyarázok neki amikor befejezte a mondatot: - "csak be ne fossál tőle!". Szóval a melankóniáról ennyit, meg a pihiről, Kira az összes ágyat visszaágyazta, így lefekvés előtt és Évakosztümben ugrál a kanapé tetején, hogy "ooooooogangggammstájjj"....