Egy cornum cutaneum kegyetlen halála

Hiteles fotó mely a műtét közben készült rólam

Egy kegyetlen gyilkossági beszámoló fog következni. Pontosan egy hete történt, hogy úgy gondoltam kemény vagyok, mint Csoki és bár Babettám nincs, de bevillogok én a nagy sárga busszal is a városi kórház sebészetére. Féltem a kicsi kacsóim (medvetalpnak sem utolsó), de eme cornum cutenum, (mostantól cc guglizzatok csak) már évek óta ott volt a bal alkaromon. Csendesen éldegéltünk egymással én és cc, de kapcsolatunk kezdett viharossá válni. Onnan indult, hogy teret akar magának ezzel megváltoztatva a karsémámat, miszerint azt hittem, hogy a karomnak vége, de ő ezt továbbgondolta. Ennél fogva egyre-másra szerezte sérüléseit. Hol a lányok ugrottak rá, hol a konyhapult hasította ketté. Szóval azt gondoltam, hogy búcsút kell vennünk egymástól cc-nek és nekem nincs közös jövőnk és azt gondoltam ennek totálisan fájdalommentesnek kell lennie, hogy ne sérüljön a lelke, nekem meg az egom. Szóval a tesóm reggel hatkor akasztott le nekem sorszámot a 8-kor kezdődő rendelésre. Azt gondoltam, hogy ez türelmi meccs lesz és kell minimum két napi hidegélelem és hálózsák. Köszönhetően az új évnek és a bérlet or jegyáremelésnek a kórházhoz induló busz egész egyszerűen nem volt. Nos a mi kórházunk a város legmagasabb hegyének a tetejére épült, rögtön egy temetkezési vállalat mellé. Rájöttem a logikára, aki ide ki tud caplatni gyalog, úgy hogy túléli, az azonnal gyógyultnak nyilvánítható. Túléltem és miután azt az utolsó feladatot is abszolváltam, hogy felkocogtam az elsőre boldog mosollyal nyugtáztam, hogy az én sorszámom villog az ajtó felett. Eufóriámat, miszerint mekkora fasza csaj vagyok a szedjük el hajnalban a sorszámomat lelohasztották a gipszelt betegtársak, miszerint ááá a digitális tábla nem jó és a sorszámom már cirka 20 perce behívták. Pfffff 36 évem alatt szembesültem először azzal, hogy a 8-tól rendelő doki, tényleg 8-tól rendel. Ekkor még futottam egy kört a sürgősségin, de az ott ügyelő orvos ismerősöm éppen mosta kezeit egy vakbélműtétre szóval visszatértem az origóra. Szempillarebegtetéssel és sűrű elnézések közepette közöltem,(füllentettem) hogy bocsika, de késett a buszom, ez a vidékiek bármikor előhúzható jolly jokere. Ezek után mint a kis Vuk, hipp-hopp bent is voltam a rendelőben. A doktor, aki valljuk be már anyám zöld-gally törését is gipszelhette már ha volt neki ilyesmi gyerekkorában. Viszont agyamban rögtön kattogott a menekülj tábla, mert ez a doki volt az is, aki úgy összegipszelte szintén édesanyám kezét, hogy újra kellett törni, mert a csuklóforgója a tenyere belső oldalához került, bónuszként ez másodszor sem jött tökéletesen össze. Éppen azon gondolkoztam, hogy én állat láthattam volna, hogy a másik sebésznél 50-en állnak sorba és megnézhettem volna az ajtón a kiírást.Meg tuti remeg a keze, meg  kitudja hány diporia a szemüvege, mondjuk rám is hajolt két centire és húzta szét a bőröm rendesen, bakkker narancsbőrös lesz a karom!. Önostorozásomból a doki szavai ébresztettek, miszerint: kiégetjük...Az én cc-met, mi vaaaan? Arról volt szó, hogy 3 öltés a vágás után, nem arról, hogy villamosszékbe raknak. Közölték szedjek le magamról minden fémet, itt azért örültem, hogy soha a büdös életen nem voltam olyan részeg tiniként, hogy intim percinget rakassak, mert akkor most lehet lett volna egy köröm a nőgyógyászaton is. Leszedtem és álltam, asszongya' a doki a szemüveg nem fém? B+ az már a testem része, mondom sebaj legalább nem látom ahogy megcsap a 220. Lefektettek...itt kezdtem el gyanakodni...Mondom hoppá az övem is fennmaradt, közölték az nem gáz mert nem érintkezik a bőrömmel, ahhhá abban keringhet a kóboráram. Majd a csaj egy bazi nagy fekete lapot rakott a jobb kezem alá, mondom a másikba csapatnak nem? Mire a válasz: ez a földelés. Kezdtem izzadni, de gyorsan abbahagytam bakker a víz vezeti az áramot. A másik csaj közben nyitotta az összes! ablakot mondván ez nagyon büdös lesz. Itt fontolóra vettem, hogy ha kiugrom semmire nem megyek, mert kb ugyanide hoznak vissza. Érzéstelenítő injekció, bakker egy helyen szúrt és körbetolta cc-n, aki rögtön agonizálni kezdett. (Majdnem én is, de említettem az elején kemény vagyok). Aztán amikor úgy négy rétegnyi zöld lepedővel betakargattak, fejem jobbra át, mert úgy döntöttem ezt inkább mégse nézném, főleg amikor közölte a doki, hogy nyugi ez már nem fog fájni...ez a tipikus paráztató szöveg, naná, hogy én hülye be is szóltam, hogy ezt már sokszor hallottam. Aztán jött a villám, a vér törlése negyed órán keresztül....de ez a szag bakker...Mintha 15 db egy hete leszúrt disznót kezdenének egyszerre perzselni. Amúgy tényleg nem fájt. Kaptam egy nagy bazi kötést és leballagtam az immár elhunyt cc helyén egy bazi nagy lyukkal a kezemen. A kötéscsere para volt, mert kipattogtam a ragasztástól, de saját felelősségre 2 napja sebmutogató vagyok a tökéletesen epilált alkarommal együtt. Szóval agyő cc és hajrá sebgyógyulás, mert egyenlőre úgy néz ki, mint egy mini Etna körbepörkölve.