uɐqoɔsǝʇ ɐ ʇǝʇǝznʎʇuǝllıq ʞǝzsǝʌ ɯǝu ʇǝqqoʇ

Az egész hacacáré úgy 4 napja kezdődött, amikor is Bundi nagy unalmában, hogy itthon eszi a fene, belenézett a gépbe. Ahonnan előkerült, (persze a bekerülését minden célszemély tagadta) a következő sorrendben: 1db HK mini műanyagbölcső, 1db Niki feliratú (erre nekem sem volt tippem) teniszlabda, egy csokor ropi és egy gumikacsa. A dvd lejátszóból pedig kb  3 tégelynyi play doh gyurma, diszkréten rálapogatva 2db dvd lemezre. A Zuram felkiáltott, hogy ez itt nem mehet tovább, mert a (büdös kölkök) lányaink nincsenek megfelelően megnevelve, ezen okból új ház kell a gépnek, ami zárható mégpediglen kulccsal. Azt azért el kell mondanom, hogy az utolsó csepp ami a vihart kiváltotta a biliben az volt, hogy a billentyűzet önálló életre kelt, aminek okára rögtön rájöttünk, ugyanis függőlegesbe való helyezésekor csendesen kicsordogált belőle, úgy egy decinyi kakaó. Párom nem értékelte a humorom, amikor közöltem vele, hogy bezzeg ha nekünk is kakaóbiztos billünk lenne, mint egyes neves iskolákban közpénzből pár éve. A gépet cirka két perc alatt szétkapta, mint foxi a lábtörlőt. Ekkor krákogva megjegyeztem, hogy nekem vasárnapig nem kevés leadandó melóm van (lenne), mire felháborodva közölte, hogy 20 perc és kész. Azóta már tudom, hogy teljesen más időintervallumban  mozgunk, mert én már lassan az 5. napnál, ő pedig még a 10. percnél jár. Lett szép kék zárható házunk, spéci papírral, mit hova kell dugni, ez a szóösszetétel erős felkiáltások közepette azóta mindennapos nálunk, ugyanis Bundi a számítógéppel közli, hogy ki, kinek, hányszor és mit dugjon. Azóta volt pár köre a számtech boltban, az egész utcában nincs annyi ház, mint a nappalinkban, a kábelek hossza pedig körbeérne az egyenlítőn. Egy dolog állandó csupán az elmúlt pár napban, az pedig az, hogy a gép nem megy. Sehogy, sőt két másik gépet is előszedett, amolyan puzzle alapon, de azokba sem lehet életet lehelni. Azért az egy kicsit nekem is rezegteti a szemtekémet, hogy az a winchester sem akar működni, amin az elmúlt pár év képei vannak és a teljes lementett blog. (Én hányszor megfogadtam, hogy kimásolom valahová....)Esküszöm, hogy a Zuram mindent megtett, kérte a közönség, azaz az én segítségem  háát a vállvonogatás jól ment, megvolt a telefonos segélyhívás is a válasz a pcgurutól: "Nem mondod, hogy akkora tökfej vagy, hogy egyik házból a másikba nem tudsz átpakolni." Aztán át is kocogott a segítség  de nincs meg a hiba, vagyis a hibák egyenesen osztódnak. A ma éjféli kép a következő: Bundi a 3. gépen küzd  a Windows indulásért (nem egy könnyen feladó típus), én meg itt ülök mellette egy kölcsön laptoppal. Igen tudom, hogy elég (köcsög) ellenszenves megoldás, de 4 nap után ma már nem voltam annyira bizakodó. Az éjszakai csendéletünket körbeveszi két alvó kölök, amelyikből az egyik nem ordít fél nap, hogy Pejusosz Ejmot (Lsd. Dobd el a pelust dvd, amit naná, hogy szintén nem irtunk ki), a másik meg nem morog, mert nincs főzős játék a gépen. Én meg, amint látjátok lelkesen "dolgozom", körülöttünk alkatrészhalmazok szürrealista csendélete. Holnap új, talán számunkra is pc-vel dúsított napra ébredünk. :) Ha mégsem, akkor is boldogan nyitogatjuk csukogatjuk a gépházunk ajtaját, vaó felkiáltások közepette be is kulcsoljuk olykor és nem sírom vissza 1111x is a régi gumikacsás gyurmás, de működő házat! :)Akár meg is esküszöm, hogy roppant empatikus leszek és csakis a konyhában, szigorúan mosogatás közben fütyörészgetem a Mekk mester semmivel sem összetéveszthető aláfestő zenéjét...