Mákvirág...:o)

Hát az van, hogy be kell vallanom kisebbik gyermekem hatalmas szabadságvágya és állandó önérvényesítése sokaknak okoz fejtörést, nekem már nem annyira. Lassan 3.5 évem volt megszokni a csibészt, már nem akad el a lélegzetem és nem hagy ki a szívverésem, ha éppen naponta úgy 500x toronyugrást gyakorol. Azon sem lepődöm meg, amikor minden "Kira nem!" felszólításomra a következő a válasz : "Dehonnem!", mindez szöszke feje bólintásával teszi még hatásosabbá. Kedves barátnőm szokta volt mondani, hogy (már elnézést), hogy ezt a gyereket, mi bizony szaladva csináltuk, vagy éppen, hogy minden mersz és kópéság, ami a nővéréből kimaradt, az benne megsokszorozódott. Tudom, hogy nagyon-nagyon sok álmatlan éjszakám lesz még a csibészsége miatt, de pontosan ezt szeretem benne a leginkább. Mert soha nem szemtelen, sokkal inkább vicces és nagyon szerethető. Az óvodában a két óvónéni között már nincs ekkora összhang, az idősebbik rettenetesen félti és nem igazán tolerálja öntörvényességét, de mindig azt hangsúlyozza mennyire okos. A másik óvónéni szerint semmi gond nincs vele, eleven, kisördög, de ez így van jól.  Nemrégiben hallottam innen-onnan néhány történetet az elmúlt 2 hónap eseményeiről. Őszintén, lehet bűnös vagyok, de alig bírtam komolyan végighallgatni és az apjával kettesben annyira röhögtünk rajta, hogy nehéz ilyen pillanatokban szigorú szülőnek lenni. A teljesség igénye nélkül, kis cirkálónk átigazolt a nagycsoportba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a nagycsoportosok csúszdázhatnak az udvaron, 5x lecsúszás után sikerült meggyőzni az óvónéninek, hogy szankciókat von maga után ha nem húzza vissza szélsebesen a popóját a kiscsoportosokhoz. Manó bácsi, az óvoda gondnoka, összeszedett egy kupacba egy tonnányi diófalevelet, kicsi hősünk fittyet hányva a sorakozó vezényszóra Dagobert módjára úszott a falevélkupacban, csak a cipőjét látva tudták onnan likvidálni. Kialakult természetesen a triumvirátus is, azaz a bkb. Óvónéni meg is kérdezte, hogy van-e valami tippem a Bence-Kira-Bonca trió kezelésére, csak annyit tudtam ehhez hozzáfűzni, hogy ha rájönnek valamire, osszák már meg velünk is. A legnagyobb akciója az volt, hogy az óvodavezető szobája, az ő csoportszobájuk mellett van, először csak bekukucskált. Az ajtón van egy kihajtható rács is kívülről, gondolom az értékek őrzése miatt, mert biza' sokszor kirámolták már az ovit. Kicsi lány beetette óvó- és daduskanéniket, hogy ő már nagy és kimegy wc-re. Azzal a lendülettel ráhúzta az óvodavezetőre az ajtót, majd a nyomaték kedvéért (a büdös kölke) rázárta a külső rácsot is. Természetesen megfedtük idesapjával egyetemben eme gaz tettért, este meg azon fetrengtünk, hogy miért is nem volt ott egy kamera. Nem tudom mennyi óvónénit fog még elfogyasztani és az óvónénik mennyi szemtekerezgésen esnek át. Nem haragszanak, én sem tudok még akkor sem, amikor füstölgök a legújabb csínytevésén, mert fél perc alatt elpárolog a düh. Mert jön a nagy smaragdzöld szemeivel, ölel és mondja mennyire szeret, azt hiszem ez a titka, akkora vehemenciával szeret, amekkorával a kis stiklijeit véghez viszi. ... ezzel pedig meg is van az egyensúly.  

Na jó, nem is mákvirág....