2013. december 23., hétfő

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtómon. Ha azt mondom, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradok, a csoda kívül reked. Én nem  nyitok ajtót neki. Hiszem, hogy én most ajtót nyitok, jó visszatekinteni, jó megélni és átélni újra mindent, igen a rosszat is. Sok mindent kérnék a Jézuskától és nem csak születése ünnepére, hanem az azt követő 364 napra is. Szeretnék türelmet a türelmetlenségem helyett, hitet a hitetlenségemért cserébe. Szeretnék erőt az erőtlenség helyett és egészséget a betegség helyén. Szeretném ha az összes szerettem mellettem lehetne, szeretnék egy percet azokkal is akik angyalként vigyáznak rám, hogy elmondhassam az el nem mondott szót. Szeretném ha mindig lenne valaki aki letörli a könnyeimet, aki mosolyt csal az arcomra és szeretetet ültet a szívembe. Szeretném a lányaimat boldognak látni, szeretném begyógyítani a sebeiket, szeretnék megtanulni jó anyának lenni, s olykor szeretném halkan megfeddni őket kiabálás helyett. Szeretnék még sok-sok időt velük, hogy ringathassam az unokáim is. Szeretnék mosolyt csalni a ráncos arcokra és megsimítani az elfáradt kezeket. Tudom, hogy akinek a karácsony hiányzik a szívéből az a fa alatt sem talál rá, kérek hát karácsonyt mindenki szívébe. Szeretném még azt is, hogy a sok ajándék helyett emberi értékeinket csomagoljuk be, hogy masnival átadhassuk, mert hiszem, hogy a szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem annak kell adni aki megérdemli, hanem annak, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Szeretném ha továbbra is kísérnél utamon és megbocsátanál ha letérnék róla, felsegítenél ha elbotlanék. Persze tudom, minden lépés csakis az enyém, de jó tudni, hogy figyelsz rám. Kedves Jézuska, nem kérek toronyórát lánccal, sokkal inkább lánc nélküli életet, reményt, hitet, békét. Tudod mit, az sem bánom ha minden így marad, hálás vagyok az életemért.
 Áldott Karácsonyt Neked!
Öleléssel Lili



Nincsenek megjegyzések: