Várakozás...

Hajnal 1 óra van, éppen most riadtam meg, naná, hogy a gyerekszobában...mostanság ez van...pedig mennyi mindent olvastam az együtt nem alvásról a gyerekekkel. Én mégis szeretem, kényelmes nagy az ágy, elringat a szuszogásuk. Elröppent az az egy hét amit Bundi itthon töltött. Festettünk, mikor máskor ha nem november végén, érdekes felismerést tettem, ő ment festéket venni, kérte legyen a közelben a telefonom melóban, naná, hogy nem volt. Kicsit is el is keseredtem, amikor hazaérve festék helyett egy 1000 színből álló színkártya pakli fogadott, elém tolta, hogy akkor most már válasszak tényleg,mert nem leszünk kész. Mindössze 2 szín kellett, gyorsan ment, ezt szeretném a nappalira, ezt a lányok szobájára. Rám néz mosolyog, majd előhozza az általam választott két szint már festék formájában, egy árnyalattal sem mást...ezt teszi 20 év együtt. 

Hangolódunk az ünnepre is. épp itt van mellettem 2 garnitúra ünneplő ruha, pár óra és az oviba megérkezik a Mikulás. Igazi pirosruhás dömping lesz a héten, ez most így alakult. Még az sem vesz el az ünnep fényéből, hogy férfitagunk minden valószínűség szerint az utolsó pillanatban esik be a fa alá. Tegnap este a lányok Jézus születését játszották, Szonja nagyon készül, az idén ők adják a karácsonyi műsort, nem kevesebb,mint 6 helyen, Szenteste is a templomban, angyal lesz...a hírhozó...imádom ahogy átéléssel mondja: "Hallgasd angyalkórus zeng az éjen át, ámulva lessük mindenütt a karácsonyt, a csodát. Akkoron csillag gyúlt az égre és rásugárzott a  vidékre", látom magam előtt suhogó angyalszárnyait. Több napja azon dilemmázik, hogy volt-e annyira jó gyerek az idén, hogy ne hozzon neki a fehérszakállú virgácsot. Semmi kétségem felőle,hogy igen. Valamint minden nap lesik a postát, hogy mikor jön a válasz a Mikulástól, mintegy igazolásul, hogy jó gyerekek voltak. Kira nemkülönben, ő elalvás előtt azon morfondírozott, hogy megpuszilhatja- e a Mikulást. Igazi ovis lett, egyetlen napot sem hiányzott mióta jár, sokat nem beszélünk az óvónénikkel, rohanás van mindig, de egyikük mondata a fülemben cseng, "jó lehet nálatok gyereknek lenni, én is szívesen lennék." Minden csibészsége ellenére szeret-szeretik, megtalálta a helyét. Én meg számolom a napokat, mert a legnagyobb ajándék nekünk az együttlét lesz...mi öten..:)