Örökség

Nem, sajnos nem arról van szó, hogy volt egy gazdag ámerikai nagybácsink, aki jobblétre szenderült, és ránk hagyta a texasi ranchet. Ennél azért sokkal, de sokkal bonyolultabb. Igazából, amit már ezerszer elmondtam, hogy amikor az ember lánya sok-sok éven át bízik abban, hogy egyszer ő is édesanyává születhet, minden szép és minden jó. Babaillat édes kis tappancsok és eszébe sem jut, hogy genetika, meg mit örököl majd tőle a gyermeke. Leginkább arról álmodozik a rózsaszín ködfelhőben, hogy jaj bárcsak olyan kék szeme lenne, mint az anyjának, olyan hosszú szempillája, mint az apjának és legyen olyan okos, mint a nagyapja. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csakis az általunk várt és vélt DNS-ek szépen sorban csatasorban állnak és tülekednek, hogy ők alkothassák a szemünk fényét. A szemünk fénye kifejezéssel pedig már célba is értünk. Találó hasonlat, a mi esetünkben mindenképp. Tegnap a lányokkal szemésznél voltunk, lévén az apjuknak és nekem is ugyanazon genetikai szemproblémánk van, ami örökíthető.  Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy folyamatosan ellenőrizzék  a lányainkat. Az a bizonyos tudtam-tudtam, de nem sejtettem nyakon öntéses szituációba csöppentünk. Szonja szeme az elmúlt egy évben pontosan egy dioptriát romlott, mindkettő. Szemüveget kap...mert rövidlátó. Az ítélet két mondatban megszületett. Tudom-tudom ez nem nagy tragédia, sose legyen ennél nagyobb (kop-kop). Én mégis nehezen viselem. Egyszerű az ok, féltem a kis lelkét, mert legyen bár bármilyen vezéregyéniség, (a héten az oviban elvezényelte foglalkozásról a csoportját és táncórát tartott nekik, akik bőszen csinálták is a főnök után, óvónéni nevetve hívott, hogy új kolléga érkezett a csoportba) szemüvegesnek lenni más, más gyerekként, más egy közösségben, mert aki szemüveges az kitűnik, korlátozódik. Féltem, hogy ő lesz-e majd az iskolában a "pápaszemes kígyó" és hasonlók, hogy mennyire fogja tűrni, érteni, viselni. A doktornő nagyon megdicsérte, hihetetlenül okosan és ügyesen tűrte a 1.5 órás macerát, amiben végig együtt működött. Látva komolyságom a doktornéni azzal vigasztalta/biztatta, bár gyanítom inkább engem, mint Szonit, hogy fog majd hasonlítani apára és anyára. Bundi odahajolt és belesúgta a fülembe (k....jó), na ezen már röhögnöm kellett. Kira remélem ebben is kakukktojás marad, szeme mint a sasé, bár 80% esélyt kapott ő is arra, hogy nem kért örökséget kapott tőlünk, ez valószínűleg 5 éves kora után fog kiderülni nála is. Ma meg azon nevettem, hogy közölte Kirával, hogy az választ mesét, aki hamarabb kap szemüveget. :) Privilégiumnak, különlegesnek érzi magát és én nagyon-nagyon fogok dolgozni azon, hogy ez így is maradjon, mert szemüveggel vagy szemüveg nélkül egy különleges nagylány...akivel hamarosan elmegyünk valami nagyon vagány csajos szemüveget választani, Kira pedig kap egy új napszemcsit, mert nehogy már neki ne legyen....