Pillanatképek

Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban, amit olyan jó bevésni és mosolyogva visszaemlékezni rá. Nagyon-nagyon fárasztó napok vannak mögöttem, fizikailag és lelkileg is kimerültem. Okom persze nincs panaszra, mert tulajdonképpen minden kerek. Itthon volt Bundi teljes egy hétig, ilyenkor mindig besűrűsödik minden körülöttünk, intézünk-rohanunk, szervezkedünk. Ráadásul most ezt négyzetre emeltük, hiszen van nekünk egy holnap hat éves lányunk. A nagylány pedig nagy buliszervezős, én magam sem tudom, hogy sikerült ennyi gyereket idecsődíteni, de csak jöttek és jöttek, aztán a szülők is és senki nem akart hazamenni. :) Nem kapott toronyórát lánccal a hölgy, mert hiszem, hogy a gyerekeinknek élményt kell adni, amire emlékezhet, amiből töltekezhet. Hát élmény az volt. Szombat hajnalban még lufit fújtam és pinatat gyártottam, hogy minden olyan legyen, amilyennek ő szeretné. Tüneményes volt, csak úgy ragyogott a középpontban. Az apja még kora reggel virágcsokorral köszöntötte, amin össznépi sírást rendeztünk, Először Szoni sírta el magát meghatottságtól, ezen az apja könnyezett, én meg ezen a képen, amit ők ketten mutattak nekem. Dél körül még egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy sikeres lesz a kerti parti, mert erős esőfelhők gyűltek mindenfelé és a Zuram is csak hümmögött. Én meg pánikoltam, hogy mit fogok ennyi gyerekkel csinálni a lakásban, de kegyesek voltak hozzánk fentről (vagy csak szimplán látták, hogy az ájulás szélén állok). Tüneményesek voltak a gyerekek kicsik-nagyok egyaránt, de azt hiszem mindennél többet mondanak a képek a mindjárt iskolás nagylányról.