Az új családtag

Voltatok már úgy, hogy "szerelmesek" lettetek valamibe mondjuk egy áruházban és mégis hezitáltatok, hogy megvegyétek-e valami miatt? Aztán másnap visszamentetek, hogy nektek az tényleg kell, mert az az "igazi". Aztán valaki elvitte előletek. Én most pontosan ugyanígy jártam. A kis piros kiszemelt autónak nem voltak rendben a papírjai, mázli, hogy észrevettük még időben. Már ez sem esett túl jól, de megemésztettem. Aztán beütött a krach, egy kék kis tünemény kacsintott rám, hogy legyünk egymáséi. Mivel a hites uram is rábólintott erre a kapcsolatra, elment érte. Igen ám, de a kék tüneményt elvitték előlünk. Itt újabb csavar  következett, ugyanis az uram szerelmesedett bele egy masinába. Én meg bólintottam, hogy hát legyen, amolyan ha nincs ló, jó lesz a szamár is alapon. Nem voltam boldog, behemótnak, nagynak találtam. De annyira csillogott az uram szeme. Elhoztuk, ő az új családtag, a lányok imádják és azt hiszem én is megszeretem. Igaz még saját sofőröm van hozzá, de csütörtökön KRESZ-vizsga, Bundi jobban várja, mint én, kritikus ahogy át tud állni az agyam a táblákra, burkolati jelekre, közlekedési helyzetekre, sebességhatárokra, természetesen minden adattal és elmélettel őt boldogítom. Tényleg gáz amit művelek az anyósülésen...szóval fejben már nagyon jó vagyok :)