Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy leszáll egy buszról, és
amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével,
azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan
mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész
addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok
erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi
hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat
alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak
vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos
érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan
szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki
pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem.
4 megjegyzés:
Nálam ez 21 éve történt meg és azóta is tart:)
.. ismerős.. :)
:):)
Megjegyzés küldése