Nincs mit tagadni kicsiny városunkat is elérte az önkormányzati választások szele és a kampány. Olyan szinten dúskálunk a programokban, hogy komoly gps terveket és időintervallumokat kell koordinálnom, hogy mindenhová időben odaérjünk. A múlt szombat is ilyen volt, délelőtt a "Szeretlek Magyarország" programján belül kicsi Kira öltött pártát és nyomta az Oláh Ibolya féle Magyarországra és a Honfoglalásra. Voltak némi kétségeim afelől, hogy ekkora tömeg milyen hatással van rá, de tüneményesek voltak, leszámítva a rutintalan dadusnénit, aki a 1.5 órás várakozás alatt nem vitte ki a kicsiket wc-re, Kirát le kellett kapni a színpadról és vissza, de művészhez méltóan egy percre nem esett ki a ritmusból. Mivel krumplifesztivál is volt, mindenféle krumplis menüt ettünk, be kell valljam volt amiról azt sem tudtam micsoda.
Sok időnk nem volt belemerülni a játékokba, azért arcfestés nélkül nem jöhettünk el, mert családi mini háború lett volna belőle. Mivel az idősek is velünk voltak, az intézetben gyorsan megebédeltünk, majd rohamtempóban haza és át is vedlettünk szüretelőbe. Kockás ing, kosár, szőlő, hacacáré és indultunk felvonulni. Szonja már a múlt évben is szerepelt és vonult, akkor emlékszem arról beszélgettünk, hogy a következő évben, már az iskola diákjaként fog. Hihetetlen mintha tegnap lett volna. Az aznapi programunk cirka este 9-ig tartott, Kira belealudt a fáklyás menetbe és ölben hoztam haza, de megérte, gyönyörű őszi nap volt. A vasárnap este pedig nekem volt teljes relax, bár nem az én kedvencem, de Mészáros János Elek hangverseny volt a templomunkban. Megható, emberi, tele alázattal, egyszerűséggel, és amit nem is gondoltam volna humorral. Zengett a hangja, a békéje és a szeretete, igazi feltöltődés volt mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése