Nagy nap...

Az éjszaka olyan volt, mint a lelkem, hatalmas vihar dúlt odakint és bennem idebent. Torokszorongató érzés vegyítve büszkeséggel, hogy ez a szeptember elseje nekem sokkal, de sokkal fontosabb most mint bármelyik. Eszembe jutott az a sok-sok anyuka is akinek tegnap este hasonló gondolatok forogtak  a fejében. Reggel csendes esőre ébredtünk, én nagyon korán és ismét elméláztam azon, hogy ez az első reggel, hogy a nagylányomnak tízórait készítek a suliba. Aztán eljött az idő ébresztenem kellett őket, Kirát elsőként, nagyon nem szeretem őket költeni, olyan édesen alszanak. Felmentünk az oviba Kirussal, ő volt az első, megnyitotta az óvodai évet :). Elszorult a torkom nála is, még így középső csoportban is. Benne nem csalódtam, hozta a formáját, szeretett  Gyöngyi óvónénink délután a kérdésemre miszerint "Hogy viselkedett a Kisördög?" diplomatikus választ adott: "A te szavaiddal élve, ördögien". Szerencsére nem fejtette ki bővebben mi is volt a napi program a kishölgynek, de azért sokat sejtet az, hogy az egész nyáron nem alvó búgócsigám délután 1.5 órát aludt önként és dalolva. Hazaérve ünneplőbe öltöztettem a nagylányt és a szívünket, és elindultunk, én nagyon-nagyon izgultam, Szonja egyáltalán nem. Néztem ahogy sétál előttem és azon gondolkodtam merre vezet ugyan az a képzeletbeli út, amin most jelképesen elindult. 

A suliba érve már zsongott mindenki ovis barátnőjét választotta padtársául és nem felejtette el megjegyezni, hogy van ám sok helyes kisfiú is az osztályban. Az általam nem szeretett Demjén Rózsi De nehéz az iskolatáskájára vonultak be az iskola aulájába és fogadalmat tettek az iskola zászlaja előtt, majd a nyolcadikosok a nyakukba akasztották az  összetartozást jelképező iskolasálat. (Igen bőgtem...) Elbúcsúztunk, majd alig vártam, hogy érte mehessek. Egy szóban összefoglalta milyen az iskola: "Unalmas." Naná, ma főleg adminisztrációból állt a napjuk. Aztán elvágtatott megölelni a tanítónénit közölve Erika nénivel, hogy : "Holnap találkozunk." Mostanában az ujja köré teker a kitalált varázsmondatával, miszerint "Légyszi anyucika" ennek örömére talpig ünneplőben és iskolatáskával elmentünk az esőben fagyizni. Elfáradtak, én is, ma gyakorlatilag csak róttam a kilométereket: otthon-ovi-otthon-suli-bolt-otthon-suli-otthon-ovi-zöldséges-otthon-meló-otthon. Logisztikailag még nem vagyok a toppon és most érzem igazán, hogy nagyon-nagyon jó lenne már az a jogosítvány. Ha továbbra is ennyit gyaloglom tavaszra versenyszerűen űzhetem. Túl vagyunk az első napon...tele élményekkel...várakozással...jó lesz ez...

Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.