2010. december 13., hétfő

Közösségfejlesztés vs tanulmány




Az a nagy harci helyzet, hogy a második hétvégét töltöttük Miskolcon egy megyei versenyen egy fotó alapján egy szakmai zsűri beválogatta őket egy szépségverseny döntőjébe. Bundásnak annyi volt a véleménye róla, hogy várjuk meg amíg Putnokra jön a cirkusz, elég lesz akkor cirkuszi majmot csinálni a lányainkból. Aztán csak nekiindultunk...A lányok a testvér kategóriában kerültek be a legjobb 20 testvérpár közé. Komoly szakmai túra volt ez nekem, egyrészt Szonja ismét betegség ide vagy oda duracell elemként működött, ami egy 3 emeletes több ezer lépcsős épületben felért az apjának egy Rocky meccsel. A szervezés hááát, a baba-mama szobában semmi nem volt csak székek, az arcfestésné 250.-ek voltunk a sorban, fel is adtuk, a büfé chipsel volt tele, az ugrálóvárakat csak a gyerekek bemutatkozása után lehetett birtokba venni, nem értem miért, hiszen 170 gyerek 11 kategóriában azért nem egy 20 perces reklámszünetnyi idő. A zsűri döntésére cirka 2 órát kellett várni. A Kicsi elszenderedett a vállamon, a nagy meg felfedezést tett, azt hiszem ezért volt érdemes elmennünk. A gyerekek a szünetben felmentek a színpadra ugrálni, kisebbek-nagyobbak vegyesen. A szülők körben a színpad körül, le ne zugassanak a szépségeink. Majd Szonja egyszer csak kört rakott össze a gyerekekből és elkezdtek táncolni, egyre többen és többen, majd a kicsi lányom beállt a kör közepére és ott táncolt. Szerencsére a zenét szolgáltató fiatal srác alájuk keverte a téli ovis zenéket így ropták közel 1.5 órán át. Ezért és csak ezért érte meg elmennünk. Szonja tobzódott a gyerekhadban, Bundi először azt hitte kétségbeesve minket keres, közben meg jó magasról tojta le, hogy merre vannak az ősei. Mi nyertünk, na nem szépséges szalagot és ajándéktárgyakat, hanem azt, hogy egészséges lelkületű gyerekeink vannak, hogy talán mégis kicsit jól csinálom amit csinálok. Csak pár pillanatképet emelnék ki, nem ítélkezni szeretnék, csak a döbbenet jön ki belőlem és ugye itt megtehetem. A hat éves kislány, aki velőt rázó zokogásban tört ki, mert nem ért el helyezést, még az édesanyja sem tudta megvigasztalni. Esetleg az a 8 éves, akit az anyukája sminkelt a wc-ben. A szépség fogalma átértékelődik, ahogy az ottani fotóssal is beszélgettünk erről, ami természetes az a szép, főleg egy gyereken. Extrém szerintem amikor egy 4 éves profi manökent meghazudtolóan vonul a színpadon az bizony nálam kiveri a biztosítékot. Ahogy az is ha habosbabos minimum 100000ft-os ruhakölteményben botladozik egy totyogó, 3 lépésenként felbukva az uszályában. Minden szülő saját vágyait szeretné megvalósítani a gyermekében. Én maradtam a farmeres álmaimnál, nekem szépségverseny nélkül is ők a legszebbek. Önkéntelenül is Charlie sorai jutnak az eszembe : "Az aki szép, az reggel is szép, még ha össze is gyűrte az ágy."
Szóval köszönjük szépen ezt is kipróbáltuk, szakadó hóesésben hótfáradtan késő este értünk haza, részünkről ennyi.:) Közlemény: a képek sötétek, Bundi csinálta, ezért nagyíthatók ha rákattintotok. jelzem a hostess csaj seggéről készült kép, tök éles:) A nyerő egy kockás inges, tejszőke "Bekem" sérós fiúpár volt, jelzem, nekem is ők jöttek be:)

Nincsenek megjegyzések: