Drága Lányok!
Ez az első karácsonyunk négyesben. Azt hiszem mégis teljesülnek az álmok és valóra válhatnak a csodák csak nagyon kell hinni benne. Néha még most is hihetetlen, hogy Te Szonja éppen hóembert építesz apukáddal a kertben, Kira Te pedig édesen szuszogsz a kandalló melegénél a karácsonyfánk alatt. Tudom, hogy minden azért lehetséges, mert mindvégig hittem abban, hogy egyszer ilyen lesz a karácsonyunk, békés és boldog, veletek teljes. Tegnap még a beteg mama és papa arcára is ezer ráncba futó mosolyt varázsoltatok, jó volt látni, hogy a magányos nagy medve bátyó a szőnyegen hancúrozik Veletek. Mindenki szívében fényt gyújtotok, bármikor rátok nézek, csordultig telve szeretettel, már az a tudat egy életre boldoggá tesz, hogy léteztek, vagytok nekünk. Remélem éppen annyira támaszai lesztek majd egymásnak, mint most vagytok mindketten nekünk. Tudom, hogy nemsokára önálló utakat fogtok keresni mindketten, remélem fel lesztek vértezve szeretettel minden ellen. Sok minden történt velünk az idén, sok-sok rossz, de mindent felejtetett velünk, hogy megszülettél Kicsi Kira. Ahogy apukád mondaná, Te egy igaz bónusz ajándék vagy nekünk, hiszen senki nem hitte volna, hogy van arra remény, hogy megszülethess, mindennel dacolva megmutattad, hogy minden lehetséges. Olyan bölcsességgel jöttél a világra, mint kevesek, hiszem, hogy nem először jársz itt. Rengeteget tanulok tőled, megállítani az időt, türelmesnek lenni, újra és újra rácsodálkozni az élet apró dolgaira, felfedezni a hétköznapok ünnepét. Mindig mosolyogsz és feltétel nélkül szeretsz, bízol bennünk, ahogy mi is tebenned. Nagylányom, Szonja, nem tudom mikor lettél hirtelen kislány a babából, igazi komoly kislány, akit már érdekelnek a világ dolgai, aki keresi az összefüggéseket, aki mindenre kíváncsi. Nagyon szeretem amikor összebújva beszélgetünk. Igyekszem kihasználni minden percet, hiszen hamarosan új közeged lesz, kitárul a nagyvilág, azt hiszem jobban izgulok, mint Te, de tudom, hogy ott is megállod a helyed, azt pedig remélem, hogy kapsz tőlem elég útravalót. Kincseim semmi mást nem szeretnék, csak annyit, hogy emberek legyetek, akik reggelente mosolyogva és bátran néznek a tükörbe, akiknek vannak céljai és van mögöttük támogató család. Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén. Nagyon szeretlek benneteket, soha ne feledjétek:
Ez az első karácsonyunk négyesben. Azt hiszem mégis teljesülnek az álmok és valóra válhatnak a csodák csak nagyon kell hinni benne. Néha még most is hihetetlen, hogy Te Szonja éppen hóembert építesz apukáddal a kertben, Kira Te pedig édesen szuszogsz a kandalló melegénél a karácsonyfánk alatt. Tudom, hogy minden azért lehetséges, mert mindvégig hittem abban, hogy egyszer ilyen lesz a karácsonyunk, békés és boldog, veletek teljes. Tegnap még a beteg mama és papa arcára is ezer ráncba futó mosolyt varázsoltatok, jó volt látni, hogy a magányos nagy medve bátyó a szőnyegen hancúrozik Veletek. Mindenki szívében fényt gyújtotok, bármikor rátok nézek, csordultig telve szeretettel, már az a tudat egy életre boldoggá tesz, hogy léteztek, vagytok nekünk. Remélem éppen annyira támaszai lesztek majd egymásnak, mint most vagytok mindketten nekünk. Tudom, hogy nemsokára önálló utakat fogtok keresni mindketten, remélem fel lesztek vértezve szeretettel minden ellen. Sok minden történt velünk az idén, sok-sok rossz, de mindent felejtetett velünk, hogy megszülettél Kicsi Kira. Ahogy apukád mondaná, Te egy igaz bónusz ajándék vagy nekünk, hiszen senki nem hitte volna, hogy van arra remény, hogy megszülethess, mindennel dacolva megmutattad, hogy minden lehetséges. Olyan bölcsességgel jöttél a világra, mint kevesek, hiszem, hogy nem először jársz itt. Rengeteget tanulok tőled, megállítani az időt, türelmesnek lenni, újra és újra rácsodálkozni az élet apró dolgaira, felfedezni a hétköznapok ünnepét. Mindig mosolyogsz és feltétel nélkül szeretsz, bízol bennünk, ahogy mi is tebenned. Nagylányom, Szonja, nem tudom mikor lettél hirtelen kislány a babából, igazi komoly kislány, akit már érdekelnek a világ dolgai, aki keresi az összefüggéseket, aki mindenre kíváncsi. Nagyon szeretem amikor összebújva beszélgetünk. Igyekszem kihasználni minden percet, hiszen hamarosan új közeged lesz, kitárul a nagyvilág, azt hiszem jobban izgulok, mint Te, de tudom, hogy ott is megállod a helyed, azt pedig remélem, hogy kapsz tőlem elég útravalót. Kincseim semmi mást nem szeretnék, csak annyit, hogy emberek legyetek, akik reggelente mosolyogva és bátran néznek a tükörbe, akiknek vannak céljai és van mögöttük támogató család. Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén. Nagyon szeretlek benneteket, soha ne feledjétek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése