2011. május 18., szerda

Nyöször...



Az a helyzet hogy kivagyok, mint a liba, összeomlott a rendszerem, na jah, aki szarból épít várat. Öregszem vazzeg, nem bírom a kiképzést. Ma már migrénnel keltem, kávézom, én aki 10 éve egy kortyot se, tisztára lezülleszt ez a két liba, asszem' nem állok messze, hogy idegnyugtató gyanánt lehajítsak egy fél deci házit, úgyse ittam még sose :) Összecsaptak a hullámok, úgy érzem nem birok göndörkével, igazi miniterrorista lett. Kezdjük ott, hogy olyan szavak, mint nem szabad, nem, figyelj ide egyszerűen sztornózva lettek a szótárból. Másodsorban bármit akkor hall meg, ha több oktávval feljebb a la Jimmy hangon egyenes arányban emelve a decibelt is adom elő. Nyírja a kicsit, nem gyengén, üti-vágja, csikarja, ráhasal, húzza-vonja, testvéri szeretetből. Non-stop. Mialatt ezt a pár sort leírtam 9x vágta be a fürdőszobaajtót, úgy hogy szó szerint pereg a vakolat. Büntiben van, leszarja, seggencsapom leszarja, kivágtam egy játékot a kukába, leszarja. Ezeken kívül minden piszlicsáré szaron nagyjelenetet rendez. Most vettem észre mennyiszer emlegetem itt a fekáliát, de evvan, a kedvem is az. Néha elrévedek azon, hogy mi lesz ha teszemazt kamaszodni fog, mert én már ezt nem bírom, fizikailag sem és idegileg sem. (nem azért sem nézem meg éppen mivel zörög a fürdőszobában.) Szóval valaki készíthetne nekem egy kézikönyvet, pontról-pontra való használtai útmutatóval dackorszakos háromévesekhez. Gyakorlatit természetesen, mert elméletben már vágom témát, ami nagyon egyszerű, túlélni, egyszer csak vége lesz és lehetne rosszabb is, földhöz verős, malachangon visító. A ház Déva vára (lehet bele kéne falazni egy törpenövésűt:) mire az egyik helységben összepakolok, a másikban rekordidő alatt szétrámolnak, kicsit úgy érzem magam, mint egy gyűjtögető ószeres, esténként már alig várom, hogy elaludjanak, és rögtön alszom én is, reggel meg mire ébredek, két kék villogó szem kb 15 cm-re a fejemtől és: "Ébresztő anya, süt a napocska.." általában akkor amikor 5 perce alszom, mert végre visszacsöcsörészte magát a kicsi, aki nővérkéje akciójára persze rögtön ébred és tanul, mint a szivacs, egyik kutya másik eb.:) Édesanyám meg csak mosolyog és halkan mantrázza nekem, hogy tudod, mondtam neked, mindig, hogy meg tudod majd, ha olyan lányod lesz egyszer, mint amilyen Te voltál kicsinek. Hát most megtudtam és totális csőd vagyok...ezzel ambivalensen pedig imádom. Amúgy jó nekem na, csak néha jó sirámolni kicsit, na jó nem kicsit, sokat... meg jó lene 5 perc csend után, 10 perc rend. (Illatos a fürdőszoba, pocsolyát csinált cirka 2 liternyi textilöblítőből). Igen azt várom, hogy írjátok ez Nektek se jobb és MINDEN kölök ilyen, jham jót tenne a lelkemnek:)

7 megjegyzés:

Dius írta...

Hát.. tényleg mindenkinél van egy(illetve több) ilyen időszak. És mondhat bárki bármit, embertelenül nehéz ép ésszel elviselni. :) Megértelek teljes mértékben.. hányszor éreztem azt ilyenkor, hogy nem bírom tovább, holnaptól fel sem kelek reggelente.. aztán elég volt egy huncut mosoly, és persze, hogy elolvadtam.
Amit tudsz tenni a magad érdekében: egy-egy félóra nyugalmat teremteni, akár este, mikor már ők elaludtak a fürdőkádban ejtőzve/olvasva, vagy bármikor, amikor van kire bízni őket. Kell a feltöltődés neked is, néha úgy, hogy csak a csendet hallgatod, néha úgy, hogy másokkal(felnőttekkel) beszélgetsz.
Nemsokára elmúlik ez az embert próbáló időszak is, az ovival sok minden meg fog változni. Addig pedig kitartás..

Névtelen írta...

Szia!

Én kb, 1x írtam neked kommentet, de mindig olvaslak. Nekem van egy majdnem 3 éves kispasim. Áldott jó, nyugodt kisfiú (genetikailag, apukájától örökölte szerencsére :-D )Én ebben meg is nyugodtam, hogy az én kicsi fiam egy mini Buddha, no de egyszer csak az általad is említett alkalmi süketség, az akarom szó megszámlálhatatlansága és a magas C túlzott használata jelentkezett :-) Igen, beköszöntött az első dackorszak és én is néha azt érzem, hogy ha 101-szer is megismétli 3 percen belül, hogy kérek nápolyit, amikor már szépen elmagyaráztam, hogy fogmosás után este 21.00-kor nem eszünk nápolyit (fognyűvő manók és társai), akkor sikítófrászt kapok én is. És igen, utána megnyugszunk, és nézem ahogy békésen alszik, vagy másnap átfogja a nyakamat és mondja, hogy szeretlek anya, már nem is számít mindez. Feszegetik a határokat, próbálkoznak, de ez is kell a kis személyiségük fejlődéséhez. Remélem nem bánod a kisregényemet, és hozzájárulhattam optimizmusodhoz. Szóval kitartás Anyatárs!!!!:-)
Zsuzsi voltam :-)

gneke írta...

Áront hónapok óta főtörpőrmesternek hívom. Na vajon miért?:-)
Rendezi a családot, szó se róla.
Egyébként állandóan sír és visít, és én sem bírom. Nem napi 24-ben, mert az oviban fület-farkat behúz. De imádom, és mint a múltkor írtam valahol kommentben férjem 80 éves nagymamáját idézve: "ez is elmúlik majd" (nem az hogy imádom, hanem ez a korszak..)

Tündérkonyha írta...

Szia!Nálunk sem túl rózsás a helyzet. Adva vagyon egy 25 hónapos és egy 12 éves(kerekes székes) pasi. A kicsi úgy gyepálja a nagyot(az meg tűri, mert imádja a kicsit) komolyan mondom sajnálom érte. A hangzavar már már elviselhetetlen, és az alkalmi süketség nálunk is bejátszik. Plusz ott van az , hogy a kicsim már most dacos a nagy pedig kamasz. Mire a végére érünk az összes hajam ki fog hullani :D
Kitartást!! Lehetne ez rosszabb is! Mondjuk ha nem lennének nekem az rosszabb lenne... Így veszek egy mély lélegzetet és összeszedem a játékokat századjára is fél órán belül. :), Szét szedem a fiúkat ötvenedjére is és kiszedem a kicsi szájából a visító bátyja kezét huszadjára is. :D:D Üdv, és minden jót

Zsuzsi írta...

Azt írtad, hogy várod,leírjuk, hogy nem csak Nálatok van ez!!

Lili!! Nem csak nálatok van ez!!!! :)) Gabi ugyanezt csinálja és azt is megkaptam már tőle, hogy Anya, ne kiabálj Velem. Néha legszívesebben elbujdosnék, de közben meg imádom, és ilyenkor amikor nyugi van kicsit, a mamánál van, belegondolok, hogy már megint miért balhéztam. Úgyhogy kitartás Nekünk még egy kicsit. :))
Zsu

Hencsi írta...

Drágám! Az a könyvet már megírták, úgy hívják, hogy beutaló az elmegyógyintézetbe :):)
Össze kéne eresztenünk a csajokat,aztán felváltva vigyáznánk rájuk. Egyik nap te mész az elmegyógydába, másnap engem visznek.Jó lesz?
(Harmadnap egyszerre jön értünk az elmementő,aztán folytassák csak a pasik...:)

Lili írta...

Örülök csajok, de tényleg :)