15 év - avagy dehogy játék vége, még csak most kezdtük :)

15 éve ilyenkor ahol most éppen az eső áztatja a füvet, egy hatalmas sátor állt, és mindenki itt volt, aki fontos nekem, aki fontos nekünk, azok is, akik ma már csak fentről néznek minket. Még nem voltam 20 éves és tudom, hogy sokan nem hittek abban, hogy ilyen fiatalon életre szóló döntést tudok hozni, sőt néha még magam sem hittem el. Sokan azt hitték megesett jány vagyok, ezért a gyors kézfogó, a sors fura fricskája ismét. Aztán a Zuram mellett felnőttem, megkomolyodtam (kicsit) és minket igazol a mögöttünk lévő 15 év, jóban-rosszban. Akadt bőven mindkettőből. Csiszoltuk egymást, mint hegyi patak az éles követ, főként ő engem. Megmondom őszintén, hogy nem volt egyszerű, sokszor dacoltam, vágytam a szabadságra, be akartam pótolni mindazt ami a bulizásból kimaradt. Ő meg bölcsen kivárt és ma is kivárja, amíg felcsattanok és lenyugszom. Talán jobban ismer, mint én saját magamat. Nem igaz, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást, mert igenis megfér egymás mellett a tűz és a víz, anélkül, hogy kioltanák egymást. Szeretném elmondani a titkot, de nem tudom, mert nincs, apró kis karcolatok vannak. Bizalom, hogy nem telepszünk a másikra, hogy nem nyesegetjük egymás szárnyait, hogy néha biza felcsattanunk, de soha nem térünk nyugovóra haraggal a szívünkben. Talán ez a 2. házassági évfordulónk amit külön töltünk, nehéz időszak ez, lassan eltelik egy hónap és én vagyok könnyebb helyzetben, nekem itt vannak a lányok, neki meg "csak" a fényképek és az esténkénti telefonok. Most ennek van itt az ideje, tudom, hogy értünk teszi és nagyon becsülöm benne, hogy felvállalta. Olyan hátország ő nekem már 15 éve, amiben kiteljesedhetek, ami előre visz, ami támogat, ami engedi, hogy szárnyaljak, felsegít ha elesem, s mindig mellettem áll. Neki köszönhetem a lányokat és azt, hogy abban a 10 évben is mellettem állt, amikor küzdöttünk értünk és egy percre nem adta fel, velem ellentétben, persze utólag elmondta, hogy ha 4 évvel ezelőtt azt mondja neki valaki, hogy a két lányunk most itt alszik mellettem ő sem hiszi el. 15 év...remélem, hogy példát tudunk mutatni a lányainknak ebben a világban is...hogy olyan családot alapítanak majd ha eljön az ideje, mint a miénk...hogy magukkal viszik majd a házasság szentségét és azt, hogy nincs olyan probléma, amin nem emelkedne felül két ember szeretete. Nincs az az idő, amit ne lehetne kivárni, nincs az a probléma, amit ne lehetne megoldani... és nincs nagyobb szeretetháló, ami ennyire tartana, mint a család...remélem mindezt újra leirhatom majd az aranylakodalmamon is.