Igen, igen, igen ohhhh yeah!!!! Holnap reggel kilenc körül érkezik az én egyetlen férjuram. 60nap bakker, megmondom őszintén, hogy nagyon kemény volt. Nehéz, minden értelemben. Voltak mélypontok is, főleg Szonja miatt, amikor ült az ágyon és már láttam, hogy biggyed le a szája, ráncolódik a szemöldöke és jött a mondat. "nagyon hiányzik apa." Persze a maga kis buksijában érti ő a dolgok miértjét, de a hiányérzet az megmarad. Nekem is. Eddig 3x láttam a párom sírni, 2x amikor a lányai születtek és 1x, amikor meghalt az apukája. Aztán mikor legelőször látta a lányokat webkamerán és tudott velük beszélni, láttam, hogy sír. Nagyon nehéz volt neki, és nagyon büszke vagyok rá, hogy végigcsinálta. Nagyon sokat kivett belőle ez a két hónap, legalább 15kg-ot fogyott, nagyon fáradt, nagyon elgyötört, nagyon nehéz volt a munka. Több ismerős azt mondta, hát igen, ennyi pénzért megérte...A válaszom, nem tudom, persze egyenesbe jövünk valamennyire a béka segge alól, mégis minden viszonylagos. Mégis ki tudná forintosítani azt, hogy nem kísérhette a nagylányát az első ovis napján kézenfogva, hogy nem láthatta, ahogy Kira kis csücsöri szájával formálta, hogy apa, hogy nem ölelhette, puszilhatta őket és engem 2 hónapon át. Anyukám nélkül nekem is sokkal nehezebb lett volna, nagyon-nagyon sokat segített a lányok körül. Volt sok este mégis, hogy könnyeztem, azt hiszem a legszarabbak a gipszes napok voltak, az a rohadt tehetetlenség. Örülök, hogy vége...olyan ez, mint amikor sokáig bent marad a levegő, majd sóhajthatsz végre egy nagyot és újra megtelik a tüdőd. Annyira várjuk mindannyian a holnap reggelt...én persze izgulok a szerencsés hazatérését...hosszú az út...de már gyöngyözik a kért húsleves...ISTANADTA BÓDOGSZÁG lesz nekünk holnaptól....:O) S a kép, amikor anya végre bekapcsolja apát és beszélhetünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése