Van ám azért az ovis létnek napos oldala is. Naná, hogy Kisgombóc, gyakorlatilag 4 napja flashel. :) Reggeli menetrend szerint elindulunk Szonjával oviba,ő meg molyol mamával. Hazaérvén boldog visítások és örömhelybetopik közepette fogad. Komótosan megreggelizünk, felöltözünk és miénk az egész placc. Nincs nagyobb egyed, aki nem engedi játszani, elveszi a játékot, uram bocsá' még őt magát is arrébb pakolja olykor. Az első két napban telivigyoros futkosás volt mindenfelé az "ittenadta bódogszágban".Cukker nagyon és élvezi, ezt az egyedülálló figyelmet, ami délutánig csak az övé, ráadásul kér felnőtt is lesi a kegyeit. Azért néha ha megkérdezem tőle, hogy hol van Szonja, 2 perces kutatást indít a fellelőhelyeire, de kb ennyi. Neki is kellett az óvoda, hogy kibontakozhasson, hogy várhassa haza a nagyot, hogy fejlődjön, hogy központban legyen, hogy kicsit kitörjön a másodszülött stigmájából. Tegnap olyan kockatornyot rakott itt nekem délelőtt, hogy megirigyelt volna még Berényi András is:). A lényeget meg majd el felejtettem, csend van és nyugalom, nagyokat alszik, most éppen fél11-től, lassan elérjük a 3 órás etapot. Este persze ő az aki még pörög kicsit az alvó nővérén, mert nem tud olyan hamar elaludni. Lassan vélek valami ovis rendszert felfedezni az életünkben. Hirtelen én is levegőhöz jutottam, van némi üresjárat, ami csak az enyém, így esik meg például, hogy kora délután itt pötyöghetek. Kira egy más világ, mindig mosolygós, mindig tettre kész, egy igazi kis mókamester, jót tesz nekünk ez az együttlét kettecskén...minden nap meglep valami ujjal, valami sosem látottal...elkezdett gagyogni, a kérdésekre az igen válasz, az ü hhüüüm, valami nagyon aranyosan megnyomva és külön választva a szó eleji ü-t...kicsi kis szeretetgombócom, most érzem igazán, hogy van saját időnk és terünk...jó látni, ahogy mint egy kis rózsaszák nyílik ki az egyénisége...imádom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése