2011. szeptember 5., hétfő

Én, a renitens...


48 óra...ennyit bírtam a gipszben, ma este leszedtem. Tudom, nem esett messze Szonja az anyja fájától. Hirtelen felindulásból döntöttem így...Az utolsó pont az az volt, hogy Szonja ráugrott és amellett, hogy majd, be szartam, el is görbült. Most a konyhapultról figyel, utálom. Kikészített az elmúlt két napban. Két taknyos gyerek, az egyik azért üvölt, mert nem kap levegőt, a másik azért, mert nem mehet oviba, két nap után függő, én azért mert nyom, feszít, egyik gyereket sem tudom megfogni, ellátni. Anyám meg hullafáradt, mert minden az ő nyakába szakadt. Ennyi. Mondhatnám, hogy most úgy tartom az ujjam, mint az úrinők a kristály pezsgőspoharat, de ez sokkal inkább hajaz a kurva a liliomot témára. Kicsit feszül, de nem fáj, az idegeim pedig kisimulóban. Tudom, hogy kicsit felelőtlen vagyok, de életellenes volt a szituáció, s inkább legyek kicsit felelőtlen, mint idegbetegen mindenen felcsattanó. Sőt ma éjszaka aludni is fogok, mert nem ébredek majd minden fordulásnál fel arra, hogy ráfeküdtem a gipszre. Néha jó renitensnek lenni és remélni, hogy a lányok már kellően érettek lesznek, amikor éppen ezeket a sorokat olvassák. :) Kiborultam és fura, hogy ezt épp egy tárgy érte el nálam és az azt kísérő tehetetlenség. Az ember olykor szembesül saját gyarlóságával és elesettségével, én most ebből nem tanultam alázatot. Tudom, hogy a könnyebbik utat választottam, de a másikba beletört a bicskám...kicsit magam ringatva...csak egy héttel hamarabb búcsúztam a szörnyetegtől, mint kellett volna...ez is én vagyok, a lázadó...a megbukó...a feladó oldalam...

2 megjegyzés:

Dius írta...

Azért legalább az ujjadat próbáld valahogy rögzíteni, mondjuk ragtapasszal a másikhoz.. (nem ér röhögni, a lábujjat is úgy szokták). Úgy pihenteted is, meg gipszed sincs. :)
Vigyázz magadra.
Hogy sikerült a mai ovis nap?

Lili írta...

Dius, tegnap nem volt oviban, némi takonykór következtében, de ma már vittem, hááát kíváncsi leszek. ma elvileg ott alszik, az én 15 hónapja délután nem alvó nagylányom.