Tesók

Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira egyformák, a gesztusaik, a mozgásuk, a mimikájuk és a mozzanataik. Az a póz ahogy állnak, ahogy figyelnek, ahogy átölelnek, ahogy szeretnek. Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira különbözőek, a habitusuk, a testalkatuk, a világra való tekintésük. Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira szeretik egymást, éppen annyira tudják egymást szorítani a szeretettől, mint a dühtől. Szonja a megfontolt, lassú víz és Kira a tűzgolyó. Csak egy példát említek, apjuk valamit szerelt és behozta a kétágú létrát, amíg Szonja hezitált és óvatoskodott, hogy fellépjen-e a második fokra, addig Kira, a kis cirkáló, már fent volt a legtetejébe, gondolkodás nélkül, az sem volt akadály, hogy a fokok majdnem a hóna alá érnek. Szoni akár órákra leköti magát 1-1 játékkal, Kira folyamatosan úton van. Tudom, hogy más-más korszakot élnek meg, mégis azt gondoltam két lánytestvér, csakis hasonló lehet. Egyformán imádom mindkettő, mindkét kisfőnököt, mindkét miniterroristát. Szonja élvezte eddig, hogy ő a nagy, hogy lohol utána egy őt csodáló zöld szempár. Mára már fordult a kocka, kijött Kirából az individum, az akarom és kész, és általában én azt akarom édes testvérem, amit Te nagyon nem. Ilyenkor jönnek a balhék, a Kijjja nem hagy békén, a másik oldalon meg a a hangos felháborodott ööözés. Ezt is imádom, mindaddig amíg egymásnak nem esnek, amíg nem folyik vér, hagyom had meccseljék le. Aztán pár perc múlva már szent a béke. Szonja mostanában anyáskodik felette, simogatja, altatódalt énekel. Egy esetben tuti a balhé, ha apa megjelenik, mert őt ki kell sajátítani. Mindkettőnek, egyszerre, azonnal, semmi ellentmondást nem tűrve. Mert olyan nincs, hogy apa nyakában csak egy boszorkányt cipel, vagy csak egy ül az ölében, lovagol a hátán. Apa a kincs, a number one. Apa meg szerelmes, nagyon, mindkettőbe. Olyan melegség tölti be a lelkem, amikor látom őket, ahogy tombolva örül a kicsi, amikor megérkezünk, ahogy Bubikámozza a nagy, amikor megérkezik. Ahogy egyik a fokhagymacikkeit, másik meg a JLo seggét rázza a zenére, ahogy összecsillan a huncut szemük, amikor valami disznóságot csinálnak nagy egyetértésben. Pár éve még csak homályos jövőképen volt arról, mi lenne, ha ők itt lehetnének, már meg már tudom, hogy ez az egyetlen csoda, ami nem csak 3 napig tart. Sokszor csak nézem őket és mosolygok...miközben egyre többször gondolok arra, hogy idővel jó lenne ha itt rohangászna még egy kócos buksifej.