2011. október 2., vasárnap

Üvöltözős vasárnap délutánjaink...


A vasárnap délután Szonjánál a mumus, a rettegés tetőfoka, a rögtön belehalok és utállak muter délutánja. Ilyenkor mosunk ugyanis hajat. Amit én is utálok, de hamarabb szteppelnék parázson, mintsem ezt eláruljam a delikvensnek. Mindent kipróbáltunk már, kádban, tussal és anélkül, csupaszon és nyakig beöltözve, szemeltakarva, apa ölében ectect. Még kopasz volt, amikor már utálta a haj(fej)mosást, meg mindazon tevékenységeket, amivel egy csepp víz éri az arcát, ne adj Úristen a szemét. Ez egy igazi tortúra velőtrázó zokogással, nincs mese. Nagyon büszke vagyok a hajára, mert tényleg gyönyörű göndör fürtjei vannak és most már tényleg nagyon szép hosszú. Szóval ma a következő etappal mostunk hajat: Szék kádhoz odakészít,ablak becsok, mert egyszer tuti ránkküldik a rendőrséget, közben anya folyamatosan magyaráz leutánozva AnnaPetiGergőt, hogy tudod a szépségért meg kell szenvedni, igen csinálok neked habszarvacskát. Időhúzás gyanánt végigszagolja az összes sampont, habfürdőt, tusfürdőt, arcszeszt, fürdősót és parfümöt. Én startra készen, neki pisilni kell or szomjas. Ma hirtelen vezérelt ötlettel ráadtam a katicás esőkabátját. Egen, esőkabátban mostunk hajat, miközben egy oberixlepedőnyi törölközővel be kellett takarni a szemét. Ordított, mint a malac, csapkodott és közölte, hogy a füüüülhhheeemmmbbhhheeee ment a vhhhiiiiz. Úgyhogy kapott egy rózsaszín füldugót is. A művelet kb. 15 percet tartott, eközben elázott a gyerek bugyiig-zokniig, igen az esőkabát alatt, a komplett fürdőszoba, valamint én és anyukám Kirával az ölében. A hajszárítás ehhez képest már kismiska, azon kívül, hogy fújni kell Kira bóbitáját, mert addig helybetopizik előttem, (ez valami aberrált örömöt okoz a tökmagnak, mert azt se bánja, hogy lobog még a füle is, rendületlenül vigyorog) a plüsskutyát és plüssvirágot, fújkálni hercegnős kenceficével a haját és folyamatosan fésülni. Az a kis rendszeres vasárnap délutáni légyottunk elvesz minimum egy órát, de egy évet az én életemből tuti...Ha ő kész, én már teljesen, akkor ő mossa az én hajam és mama fésüli Kira segítségével, én meg tűrök és pislogok. Mindezek ellenére nem, nem tervezem, hogy levágom a haját, mert olyan széééép :)...és vicces is a hajmosás...így utólag :)

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyönyörű a Gyermek, a göndör haja, mint anyukáé. De facto.

Lili írta...

Kedves "Névtelen"!

Köszönjük, mily' érdekes,egyetlen leírt mondat felfedheti a kiléted, akárcsak az Akadémián :)

Névtelen írta...

:)))
Nem bárkinek...

Hencsi írta...

Megmoshatom egyszer én? Hátha....

Lili írta...

Hencsikém, csakis akkor ha minden vasárnap délután tiszteleted teszed nálunk.

Hencsi írta...

Bármikor,csak hívnod kell:)