Kezdetek és hit

Január elsején kora reggel egy drága barátnőm telefonájára ébredtem. Elfolyt a magzatvíz, ő teljes pánikban volt, én pedig vigyorogtam, mint a tejbetök, hogy útnak indultak a lányok. Végigkísértem a terhességét, a sok-sok próbálkozást, rábeszéltem arra, hogy váltson intézetet, válassza az én nagyfehiremet. az 5. lombik sikerült, 13 év telt el, várakozással, sírással, reménnyel és felállással a kudarcok után. Mindeközben mindvégig megvolt a hite, a bátorsága, minden nap tanította a picikéket a szépre a jóra. Igazi kis tünemény a barátnőm határtalan kedvessége, bája és szeretni való énje, sok-sok boldog percet okozott a nebulóknak és nekem is. Mi volt a pánik oka, az, hogy nagyfehir megkérte, hogy szilveszterkor-újévkor "ne szüljön", mert nem lesz elérhető. Sikerült megnyugtatnom, bevonultak a kórházba és vártak, semmi ok nem volt az aggodalomra, betöltött 35 hét ikrekkel, szép nagy babák, az már nagyon-nagyon jó. Egész nap szint folyamatosan beszéltünk, folyamatosan nyugtatgattam, ő pedig hősiesen és nagyon bátran végigcsinálta az egészet. Közben vele együtt újrapergett velem a film a lányok születéséről. A babák fekvéséből adódóan előírt volt a császár, de, hogy hasson a tüdőérlelő végigcsinálta a komplett vajjúdást.A doktorunk is előkerült szerencsére. Hajnalban bealudtam, keresett, reggel hívtam, de többször kinyomta a telefont, gondoltam épp jönnek a babák, biztosan valaki másnál van a telefonja. Később amikor felvette, kiderül nála volt, végtelen kétségbeesés és szomorúság volt a hangjában, tudtam éreztem, hogy baj van. Nem is azzal kezdte, hogy megszülettek a babák, hanem, hogy az egyikükkel baj van. Fejlődési rendellenesség, és nincs az a genetikai uh, ami ezt kimutatta volna, sőt az az orvos sincs. Rögtön el is vitték a gyermekklinikára, nem tudtam mit mondani, csak nyeltem én is a könnyeim és az kattogott az agyamban, hogy milyen igazságtalan az élet. A picire műtétek várnak, csak akkor derül ki, mekkora a baj. Tegnap délután még beszéltünk, mély letargiában volt, próbáltam erőltetni, hogy nagyon fontos lenne az anyatej, be volt készítve hozzá minden, tudom, hogy csinálja. Annyit mondott, Isten kezében vannak és imádkozzak értük. Azóta nem tudom elérni, sokszor hívtam, nem veszi fel. Nem tudom mi van vele, mi van a babákkal. Délben hívtam utoljára, egész nap azon agyalok mi lehet ugyan és imádkozom, ahogy kérte, nem keresem, csak remélem, hogy ő fog engem hamarosan. Nem szoktam tőletek semmit kérni, most mégis nagyon kérek minden erre járót, mondjon el egy imát a kicsi lányért, az anyukáért, a testvérért, az apukáért, az éppen megszületett várva várt családért. Hiszem, hogy így és ezzel is segíthetünk, hiszem, hogy minden jóra fordul, mert másképp ez nem lehet...félek, féltem őket...Köszönöm Nektek!