Kishuszas :o)

Pontosan 20 hónappal ezelőtt, ilyenkor éppen egy órája érkezett közénk. Ilyenkor már ott szuszogott mellettem és erőteljesen próbált szopizni, már akkor tudta mit akar és azt hogyan érheti el. Most húsz hónappal később éppen az apja mellett alszik, hason, szigorúan az ágy mértani közepén és szájtátva horkol. Ő a kicsi, hiába tiltakoztunk ellene, mégis maradt a jelző, minden pro- és kontrájával. Harcol keményen, mennek a hisztik, leginkább nagyinál, mert hát érdekérvényesítés van, nem is akármilyen. Harcol a nagy ellen, és bár még leginkább alulmarad, azért már vannak olyan csaták, ahol ő arat győzelmet. Mielőtt még végképp megkapnám az amazon jelzőt, azért a fő jellemző mégsem ez. Igazi kislány, bújós, hízelgő, törékeny, bárkit kenyérre kenő egy pillanat alatt. Nem lehet soha haragudni rá, önként tartja a kezét, ha éppen 4x pakolta ki aznap a szekrényt, lelkesen mutatja, hogy ott lesz neki elverve ha butaságot csinál, talán ott lesz, majd..:) Egész nap mozgásban van, lót-fut, pakol, mászik, bizony ilyenkorra már mindenkinek jól esik egy kis nyugi, hogy agárként nem azt kell éppen figyelni, hogy merre jár éppen. Igazi kis hegymászó és a siker csúcsán rögtön táncra perdül. Olyan a mozgása, mint a higany, ilyenkor nagyon mókás és a produkció végén kiköveteli a tapsot. Két napja énekel, folymatosan lalázik a kisegér hangján és sütkérezik a sikerben, hogy ez nekünk mennyire tetszik. Ha úgy dönt ideje elhagyni a lakást, hozza a pótyerkáját és az aktuális sétára kiszemelt cipőjét is, és hangos mutogatások és eözések közepette, otthagyva csapot-papot indulni kell, ilyenkor ügyesen öltözik, minden más esetben inkább vetkőzőszámokat mutat be. A másik elmaradhatatlan rituálé, a pelenkázásnál történő sudokrém pötty az orrára, amivel aztán indul is valakihez piszézni. Imádja a nővérét, azt az ugrálást, amikor megérkezik Szonja, legalább úgy örülnek egymásnak, minden nap,mintha nem is pár óra, hanem pár hét telt volna el a találkozásuk óta, a nagy ölelések után persze 5 perc sem kell és már össze is vesztek. Egyre jobb az étvágya, de esténként még vonul villanyt lekapcsolni és hozza a párnámat, akkurátusan lerakja, hanyattdobja magát és paskolja a kezével a párnát, hogy szíveskedjek 3mp-en belül ott lenni, és jöhet a langymeleg lötty. Hihetetlen szeretetgombóc, nincs is annál jobb érzés, mikor a kis praclijaival átöleli a nyakam és puszilgat, bújik. Mindnyájan sokkal szegényebbek lennénk nélküle, állandó mosolya és bohóckodása bearanyozza még a legszomorúbb napokat is. Édes kicsi lány, még most húsz hónap elteltével is, olykor csak nézlek és alig hiszem el, hogy itt vagy nekünk...