2012. április 21., szombat

Szabad akarat...

Mérhetetlenül tisztelem és hiszek a szabad akaratban, hogy azon dolgok egyike, ami boldoggá tehet mindannyiunkat. Leginkább a kedvenc filmemmel tudom megmagyarázni mire is gondolok. Az Angyalok városa, amikor Set eldönti, hogy angyalból emberré válik, és mikor angyaltársai megkérdezik, miért adta fel az angyal-létet, hogy halandóvá váljon, az egyik ok a szabad akarat volt. A kis prücskünket a fentiek bőven megáldották szabad akarattal, mindemellett megáldották egy nővérkével, akinek életcélja az, hogy korlátozza ebben. Kapott mindehhez egy nagymamát akivel közelharcokat vívnak, a szabad akarat érvényesítésében, amolyan húzd meg erezd meg formában. Kapott ehhez egy anyukát is, aki hagyja, hogy kibontakozzon, hogy szárnyaljon. Nade van egy tökös legény is a repertoárban, aki egy szintig megengedő, majd átmegy keménybe. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy ilyen négyessel körülvéve a kis hölgy erősen küzd. Ha Szonja oviban van, akkor minden happy, mert nem kell betöltenie egy négy éves plüssjátékának a szerepét, mert jó-jó ha egy  darabig irányítanak, meg utánozni is jó a nagyobbat, de az állandó Kijjja ezt csináld, Kijjjja most azt csináld engem is kiakasztana. Aztán meg ott a nagyi, akivel bármit lehet csinálni, de csak félkézzel, igaz félkézzel is fel lehet mászni az ablakba, szétszerelni a cipős szekrényt és a fésülködőasztalt, mert az a fél kéz csak látszólagos, sőt elég egy sor krokodilkönny és már lehet is inkább egy szál pelenkában flangálni. Apát egyszerű kezelni, negédes, mosolygós apppa, megfűszerezve némi szoros öleléssel és cuppantóssal, a siker ki, apa pedig megfőzve. Velem, nos, sokszor megesik, hogy séta közben megáll és durcásan néz, mert éppen nem akar vagy nem arra akar jönni, amerre szeretném, gyakorta az ebédkő asztal tetején ülve ebédel, a cipőimet már nem is keresem, minden pelenkázásnál megszerzi a Sudokrémet és jóízűen falatozik belőle, még soha nem sikerült időben elvennem, mert két foggal tető le és már lefetyeli is, mindezt a másodperc töredéke alatt. Nem szereti a sapkát, ruhát, úgy általában véve semmilyen textilt, vagyis hordani nem, pipiskedni benne annál inkább. Szabad akaratából szeretne éjfélig kint lenni és minimum eddig pancsolni a kádban, ha ebben esetlegesen akadályozom, dobhártyarepesztő hangon műkönnyekkel tupírozva ad hangot nemtetszésének. Hihetetlen merész és bátor, a leghajmeresztőbb szituációkban is benne van az ősbizalom, hogy ha nagy a gáz, valaki  jön és segít, állandó pörgésben van, mint egy kis napelem, fut, lohol, ugrik, napestig halaszthatatlan tennivalója van, kézen, fejen áll, cserébe tapsolni kell a produkciót. Mamát módszeresen szívatja, köszönhetően konzervatív elveinek és rendmániájának. Példa, beszalad a wc-be kirohan a budikefével és módszeresen padlót takarít, nagyi elveszi és mire visszaviszi, addigra a kishölgy kilopja a mama zoknijait a fiókból és szétszórja a szobában, amíg ezt mama egy "na megállj"-al összeszedi, már trappban hozza újfent a budikefét. Ezt a zokni-budikefe kombót 5X! nyomatta le a nagyanyjának zsinórban, azért nem többször, mert anyám szólt, hogy jöjjek, mert nem bír vele. :) Imádom a benne rejlő bájos huncutságot, a keresztülviszem amit elterveztem, a bitang jellemét, a számomra nagyon vicces humorát. Szabad akarata van a szoptatásban is, igen még mindig...sőt ezzel meg engem sokkol, először mutatóujjal benyúl a köldökömbe, ha eltakarom a kezemmel, akkor az éppen használaton kívüli mellbimbó tekergeti, szóval gyakorlatilag egy akció alatt kompletten oda-vissza tapogatom magam, ő meg engem és röhög. Szabad akarat, hiszen tudja, hogy nem (lenne) szabad, mert minket frusztrál, de ő éppen ezt élvezi. Mindenkit levesz a lábáról, taktikus, először szégyellősen fejet hajt, majd 10 perc múlva ölből dirigál, hogy mi történjen... Imádom a személyiségét...a vigyori pofázmányát...a szanaszét álló haját...a csíkszemét...a sima puszilnivaló pofázmányát..a nyöszöreit ...még az (ál)világfájdalmát is. Örülök, hogy megvannak még a szárnyai a szabad akarathoz, mert sokunkét már megnyesegették...ha rajtam múlik hosszú még a jövőjük, Kirának és a szabad akaratnak...

1 megjegyzés:

Heni írta...

Ez jó volt, köszi.