2012. szeptember 9., vasárnap

Pici házikó...





Be kell valljam sok mindent megveszek a lányoknak, és néha túllépek az ésszerűség határain. Igen már most található 1-2 karácsonyi meglepetés a szekrényben. Egyszerűen nem tudok betelni azzal a boldog mosollyal és ugrándozó örömmel amit ilyenkor láthatok. Azt pedig imádom bennük, hogy minden apró dolognak tudnak örülni, hogy nem az ajándék mértéke, hanem a meglepetés..a valaki gondolt rám...érzése tölti el őket. Szombaton reggel már időszerű volt kilátogatni a kedven zöldségesünkhöz, mert mivel nagy lecsófaló család vagyunk elhatároztam, hogy befőzést tartunk, nem is akármilyet. Éjféltájt Bundi is hazaérkezett a melóból és roppant boldog volt, hogy paradicsomot-paprikát szállítmányozhat nekünk zsákszámra másnap reggel. A szombati piac nálunk a zöldséges és kóbász-szalonka mellett a lomizásé. Ergo mások, naná, hogy más országban kidobott cuccait a jó magyar ember összeszedi és elhozza eladni. Én meg a hobbiturkáló, tényleg ezt írom majd a hobbirovatba imádom ezt, amikor valós ár töredékéért jutok egyedi cuccokhoz, a rátalálás öröme és az elégedettség érzése nagyon szuper. Aztán megláttam a placcon a Szonja szerint pici házikónkat. Tiszta szutyok volt és elég magányosan állt ott. Rögtön az eszembe jutott mennyire élvezték Zitus házát a lányok. A csajtól már több dolgot vásároltam és beleképzelve a csajokat, rögtön villogott az agyamban, hogy megszerzem. Ha pedig én valamit akarok....Sokalltam az árát, de ügyesnek kellett lennem, mert nem csak én settenkedtem körülötte. Tisztában volt az eladó és én is, hogy egy masszív, nem tecskó gazdaságos, egyébként chicco márkájú házikó nem ócsó pénz.  A lényeg a lényeg, hogy 13000 jó magyar forintért kemény alkudozással  hoztam el házhosszállítással. :) A lányok amikor meglátták a teraszon el sem hitték, hogy az övék,nézd Kija van benne telefon, meg postaláda, meg asztalka. Annyi időre sem tudtam őket kirobbantani, hogy kisúroljuk. Ma a lányok saját maguk kútfőjéből nekiálltak lesikálni, nagyon édesek voltak és nagyon boldogok, amikor a "nézd anya csijjog-vijjog" házikójuk, apjuk által lepadlószőnyegezve megkapta végső helyét. Gyakorlatilag az egész napjukat benne töltik, és nagyon úgy néz ki, hogy ez nem amolyan pillanatnyi varázs. Szóval a hét mérlege, eladtam egy házat és vettem is helyette egy másikat.:)

3 megjegyzés:

sedina írta...

Ez szuper! Ennyiért én is megvettem volna. A mi környékünkön lévő lomis piacon 25-ből nem engedett semmit az eladó, azt meg nagyon soknak tartottam. H-S. Edina

Névtelen írta...

:o))
Lili, ez az ingatlanszakma nagyon bejön neked.
eli

Lili írta...

Edina, én is örülök neki, remélem tartós vásár volt:)

Elikém el is gondolkoztam a pályamódosításon.:)