2012. november 14., szerda

Szemléletváltás

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel.
Majd megkérdezte hallgatóit:
„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.
Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem mara
d hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre.
Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal.
Mindig szakíts időt barátaidra.
Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni.
Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak.
Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok. . .
 
Hétfő reggel szerintem sokunknak nehezen indult, hiányzott az a bizonyos turbodisel, hogy olajozottan menjen a gépezet, erre persze még rátett egy lapáttal, hogy két nap pihi után, minden jóérzésű embernek nehezen esik kimenni a ködös-esős reggelbe. Azért elindultunk és a kis fruska olyan szórakoztató volt a reggeli 20 perces hegymenetünk során, hogy bizony a sok magába fordult előre néző pengeszájú embertársunk nem kicsit neheztelve nézett a két némberre. Mert ez a két nőszemély nem átallott kora reggel pocsolyákat átugrálni, nyeherészni, felhőket bámulni és magasröptű beszélgetést folytatni a bálnákról. Aztán csak odaértünk és a mi mosolygós óvónénink dalolászva fogadta követelésem, miszerint azonnal mondja meg, hová ment a középső malac, mert elakadtunk a mondókában. A mosoly az arcomról letörölhetetlen volt. Bementem a postára, három sor, mindenütt kb 10-15-en. Kedvesen megkérdeztem az előttem lévő délceg urat (olyan tipikus revizorforma volt), hogy én átmennék egy másik ablakhoz, mert csekket szeretnék befizetni. A válasz, miért mit gondol maga, én mit akarok? A válaszom: azt hittem nyugdíjat tetszik felvenni, mint a többiek.  Semmi köze hozzá mit akarok, majd eldöntöm ha akarom. Hmmmm. Sok esetben ki kértem volna magamnak, ezt a stílust és hangnemet, gondolom ezt tette volna a velem sorban álló másik 40 ember is. Én azonban mosolyogtam és kedvesen megköszöntem a példamutató magatartását, a türelmességét és a magas szintű másokra figyelését. Amikor kinyitottam a szám, már készült, hogy most aztán majd ő megmondja a betolakodónak, aztán ahogy nyitotta be is csukta. Kifelé menet még csilingelve odaszóltam neki, hogy legyen nagyon szép napja...A többiek mosolyogtak és viccelődtünk, le kell-e meccselni ki a következő, kinek, hogy van az unoka, még a postai dolgozók is vidámabban verték a billentyűzetet. Hejj Eli, ott akkor eszembe jutottál, ez igazi jódogombaság volt...ma már szerda, de még mindig mosolygok mindenkire...ők meg értetlenül vissza rám...mert nem értik a fenenagy jókedvem...én 'assziszem már igen.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

:o)) Mégiscsak lesz ebből a mozgalomból valami!!
Azt kívánom neked, hogy mindig legyen erőd átfordítani mások rosszkedvét, mert ez azért nem könnyű. (Persze ha két tündér is segít, az sokat számít! Mondhatni: Úgy könnyű !! :))
Eli

Lili írta...

Elikém!
Annyival könnyebb így, de tényleg még a két tündéri ördögfiókával is :o)