Emlékszem Szonjával való várandósságom idején is voltak ilyen kis szentimentális, melankolikus napjaim. Nincs ebben nagy készülődés, pedig tényleg gyorsan telnek a napok. Az elmúlt 1.5 nap tiszta horror volt, kicsi lány a pocakomban valamit olyan szinten nyomott, hogy annyira fájt a szeméremcsontom, hogy laza nunifogással, tojástojó pingvinpózba tudtam csak közlekedni. (Nem röhög, nem vizualizál). Az iccakát is végigvirnyákoltam, és már beígértem mindent a kis méhlepénybitorlónak, csak húzzon arrébb. Ma reggelre megtette. Szóval aki eszményképként beszél a terhességről az vagy még nem volt terhes/vagy semmiét nem nyomta a kölök/vagy Sarka Kata. Nade, most jó és így is marad, kopkopkop.
Két napja mosó masát játszom, kimostam az összes babaruhát, megállapitottam, hogy bakker ezekben a mini cuccokban nemsokára lesz egy kölök. Piotyeregtem egy sort azon, hogy nincs mibe (szekrény) pakolnom a rucikat, bőgtem, mint állat, amikot megtaláltam Szonja első rugiját, hihetetlen, hogy valaha is ebbe belefért, na meg az is, hogy ebbe valaha is gyerek volt, de azt meg legfőképpen, hogy gyerek LESZ benne. Szóval két napja miniruhák fölött nosztalgiázok, pityergek, álmodozom a kerek egész kis családomról, a két lányomról. Megpróbálok nem rá gondolni, hogyan fogom megoldani két gyerekkel a napjaim zéró segítség nélkül, mert ahogy Sicc mondaná, ahová bárányt ad.... Szóval két gyerekes napjaimra, se terv, se ötlet, se készülődés... felelőtlen carpe diem van.. nameg az én kiccsaládom! :) A fenti képről csak annyit fogalmam nincs mit néz a nagy meg a kis Bundi, nekem olyan Szent Családos, rákattintva tökéletesedik az élmény a fantasztikus 4-ről.:) Gurulok is tova, mert likvidálni kellene a nyulat az ablakból, felváltják a pillangók.:)
Két napja mosó masát játszom, kimostam az összes babaruhát, megállapitottam, hogy bakker ezekben a mini cuccokban nemsokára lesz egy kölök. Piotyeregtem egy sort azon, hogy nincs mibe (szekrény) pakolnom a rucikat, bőgtem, mint állat, amikot megtaláltam Szonja első rugiját, hihetetlen, hogy valaha is ebbe belefért, na meg az is, hogy ebbe valaha is gyerek volt, de azt meg legfőképpen, hogy gyerek LESZ benne. Szóval két napja miniruhák fölött nosztalgiázok, pityergek, álmodozom a kerek egész kis családomról, a két lányomról. Megpróbálok nem rá gondolni, hogyan fogom megoldani két gyerekkel a napjaim zéró segítség nélkül, mert ahogy Sicc mondaná, ahová bárányt ad.... Szóval két gyerekes napjaimra, se terv, se ötlet, se készülődés... felelőtlen carpe diem van.. nameg az én kiccsaládom! :) A fenti képről csak annyit fogalmam nincs mit néz a nagy meg a kis Bundi, nekem olyan Szent Családos, rákattintva tökéletesedik az élmény a fantasztikus 4-ről.:) Gurulok is tova, mert likvidálni kellene a nyulat az ablakból, felváltják a pillangók.:)
1 megjegyzés:
Jé, de jó kis összefüggés- hasonlóság:D
Engem is szoktak Siccnek hívni, és nekem is állandó beszólásom a báránykás-legelős mondás :D
Úgy látszik, van valahol egy rokonlelkem ;)
Megjegyzés küldése