2010. április 24., szombat

"Mi az(s)?"


Hát elértük a kis-kisasszonnyal ezt az időszakot is, csak úgy záporoznak a kérdés, hogy Mi azs? Mi azs? Mi azs? Mivel kellőképpen cserfes, ennél fogva sok szót ismer, így vicces, amikor rákérdez pl a tarajos sünre, egy számítógépes program béta verziójára és hasonlók. Szerintem mindaddig ezen fogunk poénkodni Bundással, ameddig el nem jön az a bizonyos izzasztó Miért korszak. Sokan azt mondják, hogy a 2. év betöltése amolyan vízválasztó. Sokáig azt hittem, hogy ez amolyan mendemonda, de be kell látnom, hogy egyáltalán nem, bizony-bizony, a mi kis babánkból, már igazi kislány lett, és gondolom, hogy kishúga megszületésével még erősebb lesz majd a kontraszt. Reggelente már, ő nyitja a szekrényt és válogatja ki ruhatárát, csattok, gumik a hajba, (lassan sminkelni is fog és iccakára kimaradni) ő dönt a hűtő átkutatásával a mindennapi betevőjéről. Szorosan ismerkedik a bilivel és mivel már kiköveteli magának a csajos bugyikat, így eljutottunk a nagydolog bilibe abszolválásába is. Önálló akarata van és érvényesiti is, már ha a szülők le nem lombozzák, ami azért valljuk be gyakorta előfordul. Igazi nőként az apját továbbra is úgy vezeti az orránál fogva, ahogy azt illik. Tegnapi kis szösszenet, kerianyunál beszélgettünk, odarobog az apjához és közli, hogy "Apa pénzt", jelzem, soha nem kért még konkrétan pénzt, mindig "valamit" szokott. Hiába kérdezgette az apja, hogy mire kell, a válasz a "pénzt" volt. Az apja minimarkába nyomott egy 20ft-ost, ded hátraarccal felrobogott a kocsma(büfé) lépcsőjén, minket otthagyva és a játékautomata elé tolva egy széket már mászott is fel rá és dobta bele a 20-t és eszement módon elkezdte verni a gombokat rajta. Hááát mit mondjak nem kicsit döbbentünk meg megfigyelési képességein, de ígérem, hogy a családit nem hagyom ily módon elverni a szenvedélybeteg 90 centisünknek.
Megvolt az első verekedése is a kishölgynek, jelzem rögtön egy 4 évest gépelt le. Kicsit banális volt az eset, ugyanis éppen bandáztunk és egy testvérpár nagy vehemenciával, de minden szándék nélkül fellökte dedet, aki az "elvárható" sírás és anyaöleljmeg helyett, odalépett a kiscsajhoz és lekevert neki egy sallert. A kislány csak nézett nagy megdöbben, nemkevésbé én, aki gyorsan elmagyaráztam renitens ivadékomnak, hogy nem éppen ez a megfelelő elintézési módja a kényes ügyeinknek. Jelzem a bandában csinálta ezt, ahol látott már azért ilyen grundszerű megoldási mechanizmust, de akkor sem hagyom, hogy eluralkodjon rajta a "szemet szemért" elv, ugyanis nem báránybőrbe bújt farkast melengetek a keblemen.
Nagylány mivoltát jelzi az is, hogy szerinte a nagylányok ebéd után biza nem alszanak. Gyakran 1.5 órás csatákat vívunk, nem kevés showelemmel tarkítva, aminek általában az a vége, hogy mindketten hunyunk, úgy két órácskát, egyre inkább szükségem van nekem is rá, sőt kicsilány a pocakban is aranyosan befészkeli magát az ejtőzéshez. Ennek örömére, hajnalban vagy arra ébredek, hogy azonnal magamévá kell tennem Rennie-t, vagy csípőprotézist kell igényelnem, vagy hites uram oldalba rúgni, úgy horkol, esetlegesen dedet összeszedni a földről.
Más, hogy ne mindig olyan kisgyerekeskismamás legyen a blog. Rájöttünk Bundival, hogy valami negatív energiamezőben élünk. Ugyanis, behalt a számitógépen az operációs rendszer, nya (Mekkelek) Bundi azonnal renoválásba kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy ugyan a Win7 helyett az XP ment fel, de milyen hipiszupi. Ühüm, az lett volna, ha az én partícióm nem win7 alatt lett volna csinálva, így az, eltűnt bakker. Az összes munkához szükséges anyagommal, fontos lementett mailekkel és 2 évnyi fényképpel, bloggal, dedede, ez már nálunk válóok. Kapott egy kis haladékot, hogy visszavarázsolja, elvileg win7 alatt látni kellene a cuccaim, hiába no 100x kértem, hogy másoljuk ki, a válasz "majd" volt. Egyetlen pozitívuma a dolognak, ennél fogva minden utált dolgot megcsinál a lelkem, ha csak villan a szemem a gép felé, lsd tegnap wc-t pucolt, minden mukk nélkül és lesúrolta a gázt is, zsíroldóval, meg mindennel, szóval nem ám Vilibácsi módra. A gép ennyivel nem mondta azt, hogy vége, hanem fogta magát a monitorunk és meghótt. Úgyhogy, most kb olyat leskelek itt, mint Móka Miki a zsebtévében, lassan azt hiszem ki is folyik a szemem, de ma már jön a szerelő. Az elromlott tv-ről, kávéfőzőről, egyéb cucmákokról most inkább nem ejtek szót. Szóval ezek mennek nálunk, meg a bárányfelhők.

Nincsenek megjegyzések: