2012. december 25., kedd

Karácsonyi levél...

Drága Lányok!
Rendhagyó karácsonyunk volt, de azt hiszem egy életre felejthetetlen. Már egy nappal korábban elkezdődött, hiszen apa akkor ért haza. Semmit nem von le az élményből az sem, hogy órákat kellett várakozniuk és semmiképpen nem akartatok elaludni, amíg haza nem ér. Kira téged hamar elnyomott a buzgóság, de Te Szonja nagyon kitartó voltál, olyannyira, hogy hozzád bújtam úgy aludtál el, a szépséghibája a dolognak, hogy én is. Így történt meg, hogy a nagy várakozásban, édesapátok be sem tudott jönni a házba, mert nem ébredtünk fel össznépileg a dörömbölésére. Szerencsére én felriadtam, hogy hol van már és hívtam, akkor már az összes motyója a teraszon volt, lassan készült megágyazni Ricsi mellett:) Reggel aztán nagy volt az öröm és a boldogság, hogy végre megérkezett. A napot rajta lógva töltöttétek, én pedig a konyhában, megfogadtam, hogy többet ilyet soha, hogy ebből a nagy örömködésből kimaradjak. Nagyon vártátok már a Jézuskát, idén először az angyalok csak a fát hozták, ünnepi díszbe Ti ketten, egy kis darufunkciós apai segítséggel öltöztettétek. Kicsi Kira azt hiszem nem is Te lennél, ha nem szedted volna a díszeket vissza és nem borítottad volna fel a fát egy nagyobb dísz leráncigálásával. A késői ünnepi ebéd elfogyasztása után Szonja veled templomba indultam, hiszen szerepeltél, igaz kockára fagytunk, de volt az úton hó és fények, a templomban pedig melegített a szeretet. Bevallom végigbőgtem az Istentiszteletet a műsoron pedig annyira büszke voltam Rád. Hazaérvén már nem bírtátok tovább, hogy még nincs semmi a fa alatt, így magunkat nem, de a szívünket ünneplőbe öltöztettük. Ahogy elkezdtétek tépni a csomagolást az ajándékokról még csináltam két homályos fotót, aztán leraktam a gépet, mert tudtam ezek a pillanatok úgyis örökre belém vésődnek. Kira ahogy hangosan kiáltottál, hogy Dójás könyv és az angyali mosolyod. Szonja ahogy az utolsó neked szóló csomagnál közölted, hogy ebben csak a régen vágyott baba lehet, mert a Jézuska szeret minket és biztosan elhozta Neked, az a mérhetetlen hit és öröm, hogy valóban megkaptad.(Azóta is fel-alá galoppzik és mászik a lakásban) Kincseim, amikor ezeket a sorokat olvassátok, már tudni fogjátok, hogy az ajándékot bizony mi csempésztük az alá a fa alá, amit szintén mi tettünk oda. Remélem azt is tudni fogjátok, hogy a legnagyobb ajándék Ti vagytok nekünk, a csillogó szemek, a mosolyok, a csibészkedések. Lassan 5 éve vagyok anya és lassan 3, hogy kétszeresen is, mégis, amikor szólítotok ezzel a számomra legszebb három betűvel sokszor belém hasit, hogy Úr Isten, ez tényleg nekem szól és ez a két tünemény tényleg az én két pici lányom?! Ennyi év után is hihetetlen, hogy tényleg vagytok és az enyémek. Nagyon szépek az ünnepek, így, sallang nélkül, csak együtt. Jó látni, hogy érzékenyek vagytok, hogy a meghatottságtól és a papa hiánytól kicsit pityergő mamát két oldalról simogatjátok, otthagyva még a friss szerzemény játékokat is,  aki persze ettől még jobban pityereg...Jó azt is látni, hogy értitek az ünnep lényegét, hogy mi együtt mindannyian. Jó együtt játszani bármit és ezerszer megenni a gyurmafagyit is jó, Ki nevet a végénben kikapni egy 5 évestől kétszeresen is jó. Jó együtt pogácsát sütni a vendégeknek...Jó együtt hullafáradtan összebújva egy rakáson aludni...Jó pizsiben lenni délig és játszani habos kakaóval a kézben. Jó nekem is leülni az édesanyám mellé és talán megértetni vele, hogy együtt lenni jó és ennek az együttnek ő is a részese. Hálát adok a sorsnak, hogy még velünk lehet. Ilyenkor kicsit jobban fáj a hiánya azoknak, akik nem ünnepelhettek velünk, hiszem, hogy fentről néznek minket és ők is mosolyognak. Drága Kis Virágaim, tudom nem vagyok mindig jó anya, olykor felemelem a hangom, sőt az elmúlt időszak apukátok nélkül nagyon nehéz volt 2 esetben is ti törölgettétek a könnyeim és velem sírtatok. Ígérem, hogy igyekezni fogok benneteket ilyennek megtartani amilyenek vagytok, édesek, őszinték, lelkesek, hisztisek, bújósak, számomra tökéletlenül tökéletesek. Köszönöm, hogy minket választottatok és azt is köszönöm, hogy ennyit tanulhatok Tőletek, hogy ebben a nagyon nehéz és embertelen világban két apró gyertyalángként mindig utat mutattok nekem, mert általatok is tudom a szeretet örök. Szeretlek benneteket Anya.


5 megjegyzés:

Hold-AnyuCica/WS írta...

Köszönöm ezt a taknyosra bőgetős posztot.
Elérted, hogy megint kislányra vágyjak fiú helyett :)

sedina írta...

Csatlakozom az előttem íróhoz kétszeres lányos anyaként én is "taknyosra bőgtem" magam.

Boldog Karácsonyt Nektek Drága Lili.

gneke írta...

Gyönyörű ünnepetek volt, ilyen szépet kívánok még Nektek nagyon sok évig!

julcsi írta...

♥♥♥

Névtelen írta...

Én csak most jöttem ... és nem bőgtem... de nagyon örülök, hogy ilyen szép ünnepetek volt.
puszillak
eli