Kisgombóc :)

Emlékszem olyan 7mm-es lehetett amikor ezt a nevet kapta tőlem és ma is az egy szeretetgombóc és egy gömbvillám kereszteződése ez a kicsi lány.

"Sokféle út létezik, de csak az lehet üdvözítő, amelyik megnyitja a szíveket.
Amikor megtalálod saját ösvényedet, akkor mondod: Igen, ez az én életem.
Olyankor béke tölt el, feltárulnak a szívedhez vezető ajtók." 

Azt hiszem Kira nekem az egyik ösvényem, a vidámság, a huncutság, a csibészség, aki nem tud úgy bárkinek az ölébe kuporodni, hogy óhatatlan vágyat ne érezzen az, hogy össze-vissza puszilgassa. Akinek a mini kezei átölelnek, körbefonnak és hangos mmmmma közepette jönnek a puszik. Aki mindenütt ott van, leghamarabb természetesen ott, ahol nem kellene. Aki mindig mosolyog és folyton majomkodik. Aki éppen annyira vidám, mint amennyire tud zokogni. Aki a legsz@rabb napon is megmutatja, hogy az élet szép. Aki mostanában mindent megmagyaráz, aminek gyakorta a felét nem értjük, de végtelen türelemmel és lassabban előadja valamiféle org nyelven. Aki teljes extázisba esik az apjától, hátha még az őse puppavadászatra indul, azaz megtalálja a legcsiklandósabb részét,  a köldökét. Annyira más, mint mi és ezzel szembesülni nagyon jó, itt most persze nem arra gondolok, hogy ő az egyetlen akinek a bordáit meg lehet számolni a családban. Azt hiszem a mi kis Istentől ajándékba kapott lányunknak küldetése van, vidámságot hozott közénk és türelmet, mert annyira édesen bitang, hogy nem tudunk rá haragudni, (ma reggel egy óvatlan pillanatban a félkómás apja kávéjába boritotta bele a sót.) Nehéz róla irni, mert őt tényleg látni kell, a mosolyt azt arcán, amikor a kezdeti bizalmatlansága feloldódik, a kacsintásait, a folyamatos mozgásban levését, a puha kis puszilgatni való bőrét, vagy ahogy magzatpózban belekucorodik a vállgödrömbe és úgy alszik el. Annyira tiszta és őszinte, annyira szerethető és annyira jó szeretni Őt!