Kevés olyan ember van, aki nem hallott még Nick Vujicicról, legalábbis ha engem olvasol, akkor biztosan, hiszen már írtam róla. Ő az a
férfi, aki 1982-ben kéz és láb nélkül született, és mára sok ezer
embernek ad reményt és bátorítást előadásaival. Ha mégsem hallottatok róla, akkor tessék guglizni és látni fogjátok, hogy áprilisban eljön hozzánk is, remélem ott találkozunk, addig is lista magamnak, elolvasni a könyvét:) Nemrégiben apuka lett :)
Gyönyörű ez a fotó, benne van minden a kicsi fiú ölelése karok nélkül, a hit és az akarat, a cél, a remény. Annyi mindenen kesergünk nap, mint nap. Én ma azon, hogy utálom a havat és tavaszt akarok, hogy a latyakban átázott a cipőm, hogy ismét elkéstünk oviból, hogy a kanapé mögé esett a könyvem. Közben mindez semmiség, apró bosszúságok ezek. Ha ránézel Nickre, mit látsz? Egy apukát, egy boldog embert, hitet és reményt. Nem látod a fogyatékosságát, a lelki szemeiddel biztosan nem. Hiszem, hogy nagy szükségünk van Nickre, nekem is, a pikírt humorára, a töretlen életigenlésére, a karok nélküli szívölelésére. Sok sérült embert ismerek, párat kiemelnék. Egy fiú, aki autóbalesetben elvesztette a testvérét, az egyik lábát és az egyik szemét. Megnősült, gyerekei vannak, lót-fut, biciklizik, és vállalja magát. Legutóbb célkeresztes műszemmel láttam, amikor megdicsértem, milyen kafa, ki akarta kapni, hogy megnézzem :) A másik fiú végtaghiányos, befordulva él és görcsösen próbálja kapcsolatait építeni, sikertelenül. Az ok egyszerű, nem fogadják el mások, mert ő sem tudja elfogadni saját magát, nincsenek céljai és ezt mindenki csak magának alkothat. Emlékszem egy idős bácsira az intézetből, lebénult, mégis hitt, apró pici célokat tűztünk ki, hitt benne, hogy járni fog, én meg benne hittem. Haladtunk napról-napra, szó szerint ujjongva a centis sikereknek. Sosem adta fel, fél év verejtékével sétáltunk a folyosón, senki nem hitt benne, de nem is kellett, ő hitt magában és ennél több nem kell...
Nicktől:
"Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a
csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserűek,
dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és bántó
emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a
tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját
boldogulásunkért."
"…a megpróbáltatásaink lehetőséget adnak arra, hogy felfedezzük azt a
személyt, akivé válnunk kell, és hogy képesek legyünk eme ajándékot
mások boldogulására is megosztani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése