Nos, az úgy volt, hogy az a nagy ünnepi habzsi-dőzsi után legkisebbikünk kivételével az egész famíliának sikerült olyan mértékű zsírgyűrűt növesztenie deréktájra, hogy a fürdővizünk mennyiségét kellett csökkentenünk a dagály elkerülésére. Ezért azt gondoltam (gondolta a franc) hogy akkor mi most nagy méregtelenítésébe kezdünk. Nincs több töpörtyű, kóbász meg oldal szalonna lilahagymával. (noormális). Mint példamutató anya és nő, úgy gondoltam a sort én kezdem. (Én voltam a leggyengébb bélű láncszem). 24órából kb 16-ot töltöttem a fürdőszobai csempék közötti fugák nézegetésével, illetve olvastam is, már ha éppen nem egy lavórt szorongattam az ölemben, hogy ne féljen. (Ékes magyar mémmel fostam-hánytam, mint a lakodalmas kutya). Az etap után kb. annyi erőm volt, hogy tehénlepény módjára itt-ott levessem magam valami fekvőalkalmatosságra és néha szemmel kövessem, amint két méhem gyümölcse bombázóként letarolja a lakást. Az eredmény félig kiszáradva és 4kg mínusszal, mészfehéren, de jobban lettem, gondolván, hogy valamit összeettem itt a nagy léböjtkúrában, amit nem kellett volna. A gyilkos vírusra, csak akkor gondoltam, amikor másnap hites uram, jaj felkiáltás után olyan 15 perces időközönként nyomott egy sprintet a klotyóig és vissza. Innentől sűrű domestosfelhőben lengedeztünk és fél percenként mostunk kezet. (Szöveghűség miatt szart se ért). 1 nappal később anyukám éjszakai virrasztást tartott szintén a csempézett szentélyünkben. Szonján semmi jelek nem mutatkoztak, így ment oviba, 3 napig semmi egyik manónál sem. Tudni kell Szoni kisasszonyról, hogy ha valami nem tetszik neki lsd óvodai ottalvás, ebéd, nincs itt az legjobb barinő, korán kell kelni ect, akkor rutinosan hasfájást színlel, mert ugye ez nehezen ellenőrizhető. Mivel párszor már engem és az óvónőket is átvágta (szintén témánál maradásnál, mint szart a palánkon), így óvónéni nem vette komolyan, hogy fáj a hasa, épp aludni kellett volna. Igen ám, de amikor mentem érte, hogy hazahozzam, akkor is fájt. Félúton közölte, hogy ő menten befosik és zokogva elkezdett futni. A zöldég-gyümölcsös barátnőmnél már fejvesztve a narancsos és almásrekeszekre hajigálva a cuccait rohant be, én utána. Cirka fél órát töltöttünk a 80x80-as helyiségben, én menetfelszerelésben, felturbózva egy Barbieházzal, szigorúan zárt ajtók mögött,(szégyenlős a szentem) ablak és szellőztető nélkül. Tovább már tényleg nem részletezem a vége az volt, hogy apának ki kellett jönnie értünk és hazaszállítmányozni a jányt. Azóta ovisunk az oviban nem akar enni, mert neki diétáznia kell, hiába magyaráztam neki kézzel-lábbal, hogy annak már vége. Az előzmények alapján Kira bébi élénk széklettanulmányozásába kezdtem, de semmi, ami hasa mint a zürichi páncélterem, ami oda bemegy, az ki nem. A gizda prücskünk megúszta, ami számomra alig érthető, de igazolódott, hogy tényleg szól valamiről a kicsi a bors, de erős fáma (végre nem egy szarozós duma). Szóval össznépileg meggyógyultunk és sikkesebbé váltunk, még szerencse, hogy a disznóságok sokáig elállnak a hűtőben és hagymánk is van még. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése