Változások

Sokat gondolkoztam a változások hozadékain, hogy miféle lelki profit számolhat belőlük, hogy merre visz az az  út, ami a változást hozza, vagy jobb lenne belesüppedni az állandóság mindennapjaiba. Kis családunk a tavasz közeledtével változásokat él meg, nem is kicsiket. 2 hónap itthonlét után után, vasárnap apjuk újra útra kélt, messzire, mint legutóbb és sokáig nem látjuk. Az előző ilyen etapot az én lelkem viselte meg a legjobban, a mostanit, pedig Szonjáé. Pontosan azért, mert érti, tudja és van már fogalma arról, hogy milyen hosszú is 1-2 hónap. Kedden már produkált is egy hasfájást az óvodában, rutinrókaként az új óvó néninek, (aki egyébként egy tünemény, de erről majd egy másik posztban) aki a kellőképpen hatásos előadás hozadékaként hívott, hogy jó lenne ha mennék. Ami fogadott, erős hüppögés és bucira sírt szemek. Tudni kell ehhez, hogy van azért egy hasfájásos alapproblémánk, miszerint a nagydolgait hazahozza, mert zavarja, hogy többen vannak, hogy sürgetik. Szóval ez is egy ilyen kaksis téma volt és miután lerendeztük, hazafelé már csacsogva jött és fel volt háborodva, amikor nem ehetett marhapörköltet nokedlivel ebédre. Délután aztán erről beszélgettünk, hogy miért is fontos ott kaksizni és miért nem szabad eltúlozni (manipulálni) más embereket. Azt hiszem megértette. A másik nagy változás kicsi Kira életében, az "oji", ahogy ő emlegeti naponta 30x. Én úgy emlékszem tegnap volt szór róla, hogy Kira oviba megy fél év múlva, de maximum tegnapelőtt. Aztán azt veszem észre, hogy még van 5 napunk ebből a szimbiózisból és nagyon-nagyon erőlködöm, hogy elengedjem, közben meg úgy hagynám magam mellett még, olyan törékeny és kicsi és ha ő is it thagy ki lesz nekem a picike babám. Aztán tegnap hívott a főnököm, hogy MINDJÁRT! munkába kell állnom, hát bakker, muszáj ezzel stresszelni engem. Szóval annyit a változásokról, hogy van ami jó lsd munka Tibinek, ami ebben rossz az meg a az, hogy megbomlott az egységünk és újra egyedülálló anya lettem, ideiglenesen legalábbis. Itt van aztán az óvoda téma, KicsiKira keblemről való elrablása, egyrészt tudom, hogy jó lesz, hogy én már kevés vagyok, hogy igenis a kis fiókának próbálgatni kell a szárnyait és a tojáshéj a fenekén már csak az én anyai szívemben létezik. Egy picike bogár van a fejemben csak, az első találkozás prücsök óvónéniével nem volt túl sikeres, mondjuk úgy nem kapta meg a bizalmam. Az még aggályosabb, hogy Szonja imádott óvónénie partizánakciót hajtott, hogy hozzá kerüljön a legkisebb Garami is, de egyenlőre zárt ajtókat dönget. Próbálok előítéletmentes lenni, hisz mindenkinek jár 1 (2-3) esély, remélem, hogy az első találkozás ívétől csak felfelé megyünk.

Kirát sikerült még ovi előtt besokkolni, ugyanis hajilag nem hajaz a nővérére és Heni és Zita, dacolva áradó folyókkal (oké hatásvadász vagyok) eljöttek hozzánk, hogy a szőke Pumuklinkat megzabolázzuk. Hááááát nem volt egyszerű, nagyon nem. Mert ő hosszú hajat akar és nem érdekelte (konkrétan leszarta, hogy mamát is megkopasztották) hogy dicsérjük agyba-főbe, pengeszájjal ülte végig a procedúrát és Hencsinknek is komoly meló volt, hogy haverfelvételt kapjon az akciója után. A lányok édesek voltak, igazi mesterhármas, Kira sérója pedig übercukker lett, bár este még kérte a hosszút. :) Őszintén mondom, ha hagyná csatolni, felfogni azt a pár szál haját talán, nem lógna a szemébe és nem lenne szöszös stb.,  de nekem édibédibb így és olyan puszilgatnivaló a nyaka :) Köszönjük drága barátném :)

Összességében a változás mindig hozz magával valamit, hogy jót vagy rosszat, nem tudhatjuk, de mérlegre rakva inkább mindkettőt. Minden változás valami újnak a kezdte és reméljük, hogy ez az új jobb. Ahogy nem mindig jó a monotón állandóság nem.