Divatdiktátor Prücsi

Az a helyzet, hogy Kira az a tipikus kis nőci, akinél nem igazán tudok arról beszámolni, hogy valami tárgyhoz valaha is foggal-körömmel ragaszkodott volna, nálunk nem volt tenterongyis hiszti, sem cumiról leszoktató üvöltés, de még kedvenc plüssállat elhagyó velőt rázó zokogás sem. Voltak persze kedvencei, de egy-egy darab soha nem nőtt annyira a kicsi szívéhez-lelkéhez, hogy elhagyva vagy elunva óriási traumát okozott volna neki. Aztán most a festés előtti nagy pakolásnál és szelektálásnál, amikor éppen meg akartam szabadulni egy ócsóbótban szerzeményezett felettébb ronda és szemet nem kímélő napszemüveg a "kidobásra" címkézett zsákba került, beütött a krach.  Kisebbik leányzóm ugyanis menten vad guberálásba ment át, amíg meg nem szerezte a rózsaszín kockás, se szépnek, se divatosnak nem mondható céltárgyat. Mostanában a nővérének a dilije, hogy minden dolgot heccből megszerez tőle és halálosan szekálja azzal, hogy nem akarja visszaadni neki, a malacként visító húgán pedig roppant jól nyeherészik. A napszemcsit is rövid úton megkaparintotta, de hamarosan vissza is adta kisgazdájának, ugyanis Kira olyan vehemenciával ugrott neki és készült felvenni a harcot a kincsért, hogy félő volt, hogy 3x akkora nővérét, úgy tépi szét, mint foxi a lábtörlőt. Szóval Szonja visszavonulót fújt, a kis napszemcsis meg azóta is abban villog, ha nem tudnám, hogy nincs ráragasztva kevesen győznének meg róla, hogy nem lett ráoperálva a fejére. Ebben eszik, alszik, megy oviba, esténkén sikerül néha lecsempészni róla, sőt bevallom el is dugtam már párszor, de vizslaorral mindig megtalálja és már fel is tette a buksijára...elmondhatom, hogy megvan neki is az a tárgy amihez ragaszkodik...sokan mosolyognak rajta...ő meg a többieken, mert mondhatnánk azt is, a kis hölgynek, happy holiday  hideg széllel dacoló életérzése van....és ez az érzés valahogy mindenkire ráragad, aki csak látja.