Kirabiga

Körülbelül, 2 napja megvolt már a gondolat a fejemben, hogy szélvész kisasszonyról írok, aki megmondom őszintén az utolsó napokban nem kicsit lépte túl minden ingerküszöbömet. Annyi munkám volt/van benn, ünnepségek hada, ő pedig 2 napja itthon nagy szünidőn extrán kipihenten. A karácsonyi feeling nagyon bejön neki, és mivel Szonjáék nálunk az intézetben is felléptek elvittem magammal törpördögöt is (extra hibapont). Ezt meg kellett spékelni még azzal, hogy Szonja full beteg és ebből kifolyólag hiperérzékeny, volt, hogy azon pityergett, hogy milyen szép egy karácsonyi dal. Szóval bevittem Kirát, egész úton azt mantráztam neki, hogy mellettem maradsz, nem rendetlenkedsz ésatöbbi. Ennek örömére egy óvatlan pillanatban kiugrott a kolléganőm öléből, sprintben elvonult a jászolig és Szűz Mária legnagyobb megdöbbenésére meglovasított egy bárányt. Ezzel persze nem elégedett meg, megszöktette a kis Jézust is. Ekkor kaptam ölbe és elvonultam vele a hátsó sorba, ami azért volt über rossz ötlet, mert Szonja ennek örömére azt hitte otthagytuk, mert nem látott minket és már potyogtak is a krokodilkönnyei. Kirabiga eme ragadványnevét egyébként az oviban kapta, mert mindaddig futkos és ügy intéz, amíg el nem álmosodik, akkor elkezdi tekerni a kevésbé copfnak, sokkal inkább csigaszarvnak aposztrofálható haját. Jelzem, mióta nem kell hajnalhasadással ébredni, egyre inkább pörög, ebédidőben leginkább 2 falat között körbefutja a lakást, majd csípőre tett kézzel közli, hogy nem éhes, mindig hozzátéve a csak rá jellemző hanglejtéssel nyomatékosításként, hogy: amúgy. Ma volt segítségem felcipelni a fenyőnket a garázsból, dézsás lesz az idei, mivel ferdén volt belerakva, a nappali közepén borogattuk ki, szélvészünk pedig rögtön széthordta a lakásban. Mivel nem lehetett őket lebeszélni a faöltöztetésről, azt is megcsináltuk. Térülök fordulok és látom Kira kevesellte a díszt, kihalászta a szennyes kosárból a koszos zoknikat és ráaggatta a fára. Ezer meg ezer csínytevést kieszel, és még véletlenül sem teszi azt amit én kérek tőle, bármilyen helyzetből kimagyarázza magát és ezer fokon égve mindent megcsinál, amit csak kitervel. Én meg csak nézem, hogy honnan a fenéből van benne, ennyi energia, ennyi huncutság. Éppen a határon vagyok néha, amikor már felemelem a hangom, akkor jön körülfogja a nyakam és puszilgat, olyan vehemenciával, hogy még a szívem is beleremeg...manipulál, az ujja köré csavar semmi kétség...a bitangja.