Második felvonás...Mikuvonat...

Amolyan kifordított ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a helyhez frázisként, 4.-én , mi mentünk a Mikuláshoz, jó messzire és kalandosan egy hegyen futó kis vonattal. A barátnőmmel kicsit jobban összeszervezhettük volna, hogy ne alvásidőre időzítsünk, de így esett. Azzal sem számoltunk, hogy amíg óvón felöltöztettük a dedeket, mi elég lazára vettük a figurát, konkrétan csontra fagytunk. A vonaton krampuszok navigáltak minket, konkrétan Dundi és Zsámoly, akik igazán értettek ahhoz, hogy fokozzák a hangulatot. A sötét alagútban sikerült visítani, hogy haladjon a szerelvény, sőt megoldottuk a sínekre feküdt rénszarvasok problémáját is. A célhoz érve igazi mesebirodalomba csöppentünk, mindenütt fények, mesefigurák zene és tánc, kikerekedett szemmel néztük és nem csak a gyerekek a forgatagot, nem mellékesen nem csak a hidegtől fagyott az arcunkra a mosoly, úgy két órára. A 20-30 méteres fák csúcsig díszítve, minden fa másként pompázott az általános iskolák és nem utolsó sorban a tűzoltóbácsik szorgos kezeinek köszönhetően. A közös tánc és köszöntés után vagonokra bontottak minket. Első körben a Százholdas pagonyba mentünk, megtanultunk Micimackóékkal táncolni, igen én is nagy élvezettel ráztam. Majd Törpapa 1000. szülinapját ünnepeltük, lufikkal, hatalmas tortával, amiből Hókuszpók ugrott elő, na meg persze hupibirthdayel. Következő állomásunk az Ogre lak volt, tanulságos történettel, velős mondanivalója, mindenkit úgy fogadj el, ahogy van, itt ki kell emelnem a szamarat,  szenzációs volt, majd össze pisiltem magam a nevetéstől, a csajok meg életükben nem vigyorogtak ennyit. A sárkányfűárus Süsühöz vezetett minket, akinek a virágjába leheltünk életet, nagy szeretettel. Utunk végén természetesen a nagyszakállú adott nekünk csomagot, miután közös erővel kinyitottuk a ládát. Áthaladtunk a csodakapun, ahol csengőt rántva kívánhattunk, Szonja szavai még mindig a fülemben csengenek, azt kívánom, hogy mindig ilyen egymást szerető család legyünk. a Vonatnál búcsút vettünk a kedvencektől, roptunk egy közös táncot és felültünk a vonatra, ahol szamár kiszúrta magának Kirát, szívecskékkel és puszikkal halmozta el , futott a vonat mellett árkon-bokron át. Felnőtt szemmel nézve a legszebb az volt ebben, hogy ezek az egyetemista és középiskolás fiúk lányok élvezték és szerették amit adtak az aprótalpúaknak, hogy minden ölelésben, csacsi-pacsiban, táncban, buksisimiben igazi szeretet volt, nem kérdés, hogy jövőre is ott a helyünk. Hazafelé mindenki jóllakott a beígért Mekiben és hazaérve már mind a három kis csomagot ölben hoztuk az ágyikójába.