Korán keltem, hol az arany?

Banyek, 4-től virrasztok itt, mint valami klimaxos kakas, aki fél, hogy lemarad a hajnali kukorékolnivalójáról. 5-ig fejtegettem, hogy miért is nem alszom, de meguntam roppant érdekes erőfeszítéseimet. Először is idősebbik Garami kisasszony döntött úgy, hogy horkolásra jobban tud aludni, így bevándorolt idesapja mellé. Majd fiatalabbik Garami kisasszony úgy döntött, hogy indulhat a hajnali boogie, és járt egy rockyt először az oldalamon, majd mivel erre próbáltam megfordulással reagálni (ergo bálnamentő akció a szárazföldön) a hólyagomon tempózott ütemesen, elindultam pisijáratra. Aztán meg besütött a majdnem telehold, levertam a cumisüveget, ki kellett fújni az orrom, szomjas lettem, leesett a vércukrom, erre be is dobtam egy kis mézespuszit, milyen jó is arra hivatkozni, hogy 2.6 lett a terheléses cukrom. Majd melegem lett, illetve elváltva fáztam. Megijedtem, hogy lemaradok egy újabb meteorról. Dede, tegnap iccaka az volt nálunk, csak nem tudtuk, úgyhogy 2 dolog tartotta izgalomban a várost, a 100ft-os puszedli és kávéscsészeakciója, meg az éjszaki ribillió. Megőrzöm az utókornak, 23.20 égtelen dörgés, olyan, mint villámlás után, de sokkal hosszabb, felébredtünk rá, ded kivételével, Bundi 2ugrással a teraszon volt, nappali fényesség, majd aludtam is tovább, tudva, hogy minden ok. Vágod? Átaludtam életem első és minden jel arra mutat, hogy egyetlen meteorját. Mit mesélek majd az unokáimnak??? Nagyanyád látván, hogy nem a mi házunk robbant fel, átaludt egy történelmi eseményt???!!! Szóval voltak nagy találgatások na, de Szellő Pista tegnap este mutogatta a híradóban, meg, hogy nem tudni hol csapódott be, dede mi tudjuk Szlovákiában, ami tőlünk ugye 6km. Amúgy meg ez olyan izé, nekik van jó sörük, ruszlijuk, Margot csokijuk, Parenyicájuk, eurójuk és most már saját meteoruk is, ez az tán a gazdasági válság. Na ok, nem lihegek tovább ezen a témán. Amúgy szimplán a hormonoktól vagyok ilyen szerintem, apró példácska erre, szakadó esőben elmegyek vásárolni, ernyő nélkül és rohadtúl sajnálom magam, eázik a cipőm, lévén lyukas. Bemegyek a cipőboltba, fél órán át próbálok egy cipőt és otthagyom. Miután hazaérve ázott hajú, zoknijú egyedként belépek az ajtón, rögtön zokogásba török ki, hogy nihhinccs cippőm szipp és ne mmehhhrtem megvenni szipp, mert nem költöm a phééénnzzzt orrfújás. Bundi értetlenül les, nagyokat pislogva, mint a vett malac. Visszazavar megvenni a cipőt, de nem, jobb nekem itthon a cipőnélküli világfájdalmammal. Murphy, tegnap elmentem megvenni, nem volt már a méretemben, tanulság, fogd a cipőt, ne agyalj, kismamaként ez duplán érvényes. Remélem csak a tavaszt érzem ilyen felemás módon, ugyanis tegnap ennek örömére már a Szonja géppark is előkerült. Egész télen bent tenirozta a mociját, tegnap elindultak anyaklónnal sétálni és az ebédért, Bundi mindig extrabiztosra akar menni, így hozták a a babakocsit is. Következő élőképet láttam az irodaablakból: Ded lila-rózsaszín crossmotoron kb 25-el robog befelé az intézet lejtős udvarán, két lábbal hajtva (sose csinálta még így) muslicacsalogató vigyorral az arcán. Mögött a Zapja, lehabozva, babakocsit tolva rohan. Kéééész! :) Mikor délután hazaértem, ded alvás helyett darabokra szedte a lakást, Bundi fekve nézte, miközben azon gondolkozott, hogy lehet féket/hámot szerelni a motorra, ugyanis ded rákapott az ízre, afféle minitalmácsiként 2.5 órát nyomta. Nyárra lesz egy sikkes uram:)