2010. július 9., péntek

Minibuddha




Az van, hogy minibuddhámmal átléptük az 5kg-ot, de ég mindig rengeteget bukik. ennek örömére kedden látogatást tettünk a gyerekorvosnál, Szonját is vinnem kellett ugyebár. egy élmény volt a nőgyógyászati vizsgálóról lecitálni ergo 2 percenként a nagyot. Azt ne is mondjam, hogy detto nagytesó szindróma, miszerint a kicsi is sokat zabál, ennél fogva bukik nem keveset. Mérlegre lettünk ítélve. Ma hozta ki egy kollégám, mérlegfóbiám van, ez már tuti. etetés előtt rárakni az üvöltő gyereket, félig alvót etetés után rárakni, had ébredjen. Kész sikítófrász, ráadásul korlátzova lettünk. Azaz ki kell birni 3 órát két zaba között és 24 óra alatt 750grammot ehet meg ez a maximum, apelláta nincs. Jham és fejjek, mert tuti az a baj. Namármost tejkönyvelésem szerint amit magáévá tett a kicsike az 7 óra alatt az 360gramm, vagyis a napi fejadag fele. Khmmmm...és én húztam ám az időt, volt is nyekergés. A következőre jutottam, hétfőn úgy passzolom vissza a k....mérleget a védőnőknek, mint a szél, ezek hadoválnak nekem igény szerinti szoptatásról. Ma amúgy is idegbeteg vagyok, cirka 3 óra hosszámba telt, amig mindkettő elaludt. Mondjuk azt mondta a doki, hogy ,majd kinövi, mármint a bukásokat, ha meg ez a terápia, akkor inkább egyen és ne a vállam cuppogja hólyagosra, ilyen nagy a bendője és kész. Ettől eltekintve a türelem maga, éjjel 8 órákat alszik egyhuzamban, majd egy hajnali büféjárat után dob még egy hátast úgy 9-ig. Ha tiszta a pelus, tele a poci és nem kínozza a trotty, akkor egy tünemény, nézeget, figyel és törperőst játszik, apja természet hála az égnek. Megszerette a fürdést is, egyedül a hason alvással vagyunk bajban, pedig az jót tenne a pocakjának. Belsőleg ég és föld a két csaj, ez már most látszik, de külsőségekben meg mintha ikrek lennének, szerintem legalábbis nagyon hasonlítanak. A mérlegre visszatérve, rajtam még 4 kg héderezik, szigorúan hason és bőr alakban, úgy nézek ki, mint egy sarpei kutya, legalábbis hasilag.
Lehet mostanában sokat nyüszögök itt, mert tény vannak rohadt nehéz napok is, de semmiért nem adnám ezt a fajta fáradtságot. Kicsit úgy vagyok, mint Hófehérke, a hét törpével, mindenütt találok egy kis törpét én is. Leginkább ágyfoglalóként itt-ott. Épp tegnap este volt eszembe, hogy olyan jó, hogy így belaktuk ezt a házat. Pár éve még amikor Bundi külföldön volt, tök egyedül teltek a napjaim a nagy ürességben, minden mindig a helyén glédában. Ma csak próbálok uralkodni a káosz fölött, mégis annyira jó, hogy szanaszét gyerekjátékok és mesekönyvek, textilpelusok és újra elhozta nekünk ez a pici lány a semmihez sem hasonlítható babaillatot. Még mindig gyakran álmodok gyermekszületésről, fura ez hiszen úgy terveztük 2 gyerekünk lesz, de bennem még mélyen legbelül mindig motoszkál a gondolat, hogy talán van még pár évem...Bundival rengeteget beszélgetünk arról, hogy milyen fura, el sem tudtuk képzelni, hogy milyen lesz 2 gyerekkel, most meg már az hihetetlen, hogy mit tudtunk csinálni, amikor még nem voltak itt...

2 megjegyzés:

Kendemami írta...

Hali! Ha szabad a bukós dologról írnék, másodikom nekem is dettó ez volt, 3 hónaposan 8 kiló, rengeteget evett és bukott. Nálam fejésre se lehetett fogni, 3 tejtesója volt... Szerintem ha ennyi az igénye, egye meg. A felesleg úgyis kijön belőle, és előbb-utóbb megtanulja, mennyi az elég. Mérlegünk vele egyáltalán nem is volt. Anyatejes babát meg fogyókúrára fogni a legnagyobb marhaság... Legalább jól megizmosodsz majd :))

Lili írta...

Köszönöm, becsülttel lemértem 2x24 órát, de úgy vittem vissza a mérleget, mint a szél, 780 és 790 grammot evett, szerintem okés, bukik, majd kinövi, így döntöttem, de nagyon köszönöm a megerősítést!!!