TÜRELMET!Lenke

Akkora egy seggfej vagyok, de tényleg, Lehetnék mondjuk, idétlenke, töketlenke vagy bármi Legszívesebben pénteken szembeköptem volna magam a tükörben. Frusztrálnak dolgok, pl, hogy a kicsi üvölt, a nagy meg anyázik, hog menjek, közben odaég a kaja, meg jó lenen némi idő a férjemre, uram bocsá' magamra. Egyre inkább összecsaptak a fejem fölött a hullámok, egyre idegesebb lettem, ezt persze vetittem a két gyerekre, akik radarjaikkal csak spanoltak tovább. Görgettem magam előtt egész nap és morogtam a mantrám, hogy tuti nem fog aludni Szonja délben, afféle önbeteljesítő jóslatként. Nem is aludt, én meg kibuktam, ő meg 86x pisilt és 62x ivott 157896 anyázott és ébresztette a kicsit. Kiborult a bili és kapott a seggére,+ kiüvöltöttem magam, ő is. Azt hittem na majd ettől jobb lesz, hogy kiment a gőz, de egyre rosszabb volt, mint valami problémagörgeteg ami dagadt, m int egy hóemberalkatrész. Otthagytam a szobában, sírt nagyon, én meg kint, dühömben, mérgemben, tehetetlenségemben, a kicsi meg az ölemben. Hát nem ez volt a rózsaszín habos-babos leányregénybe illő kétgyerekes csodanapos szuperanya feeling. Aztán közölte Szonja, hogy nem szeret, szíven ütött, majd kijött kisírt szemmel, hogy "Megnyugodtam anya." Én meg még fújtattam, mint a bika. Az egész napunk így telet, idegben, dacolásban, semmisejóban. Még Bundit is felhivtam, hogy assszeszem ma jön el a nap, hogy megkattanok, meg siessen haza. Jó le is szedtem a fejét, mert képes volt bemenni egy sörre.
Aztán este a csendben végiggondoltam a napot és jól kibőgtem magam ismét. Aztán elmondtam Bundinak, hogy tudom, hogy én vagyok a hibás, nagyon türelmetlen vagyok Szonjával, ő pedig csak jelez, hiányzik neki a törődés, fura az új szerep, hiszen sokáig ő volt az egyetlen. A sok dac, a cirkusz, a testvér ébresztése, mind csak jelzés, hogy vegyem észre, szüksége van rám. Odabújtam hozzá és bocsánatot kértem, elmondtam, hogy nekem is új ez az egész, meg kell tanulnom beosztani az időmet. Összebújva aludtunk el, előtte elmondtam neki mennyire szeretem. Másnap csodák csodájára ment minden, mint a karikacsapás, időben volt ebéd, közben még táncikáltunk is, volt alvás, séta,medencézés, az 5kg-os kézisúlyzóm is csak vigyorgott. Nem voltam, ideges és feszült. Kérdeztem Bundit miért nem szólt, csak annyit mondott, tudtam, hogy rájössz, hol van benned a hiba. Este Szonja tele élményekkel a karomban aludt el, és nem maradt el a "Szejetlek én anya" sem:)
Néha teljesen egyszerű problémák megoldása is bonyolult lehet, mert nem veszed észre, hogy saját maga vagy a generátor, a gyerekeid pedig tükrök. Hát ezért vannak ők, hogy rávilágítsanak gyarló felnőtt mivoltunkra.