Apuka kiütve...

Hát szasztok' pelenkás feleim, itt Kira a mínuszos hóeséses, taknyolódós északi középhegységből. Az a helyzet, hogy mostan itt a Zapámról fogok pötyögni nektek, mert szerinte így Mikulás után még mindig krampusz vagyok. Vagyis itt felejtett a fehérszakállú meg a Rudi a szánról. Történt ugyanis, hogy mivel kissé én is betaknyolódtm és hőemelkedésem is lett, a Zanyám szobafogságra ítélt. Ennek ellenére az élet ugye megy a maga útján és sokasodnak az intézni valók is. A zapu utál ügyintézni, így Anya és a nővérem útnak indult, én álcából persze mint akit nem érdekel, hogy kihagyják a buliból, gyakorlatoztam a habtapin, teli pocakkal, üres pelenkával, leszívott nózival. Az állapot idilli is lehetne, ha éppen nem akartam volna bosszút állni azon, hogy itthonhagytak. Szóval benyomtam az ordíts ahogy a torkodon kifér verziót, és sehogy nem hallgattam el. Jött a fater az énekléssel (na ettől még jobban ordítottam), a pihenőszékkel, a hasán birkózással, a seggrázással, a nasival, a vízzel, az újabb pelussal(ok befostam neki, de ha harc akkor legyen harc nem?), a macis függönnyel, az újabb orrszívózással. Kb 30 perc után rájött, hogy mit akarok és felhívta az anyám, aki éppen a város másik végén ügyintézett a tesómmal,a ki minden 5cm-es jégen seggreült, szóval elszállt a remény, hogy rövid időn belül anyaszag és duruzsolás vesz körül, úgyhogy adtam az ívet a telefonba is. Azt csak jelzem, hogy ez nem az első akcióm volt, kb 3 hete ezt művelem a faterral, ha édeskettesben maradunk, nem, nem haragszom én rá, csak kicsit edzésben tartom, elvégre már elmúlt 40. Azért, hogy legyen egy kis sikerélménye is, olyan 1.5 óra után elaludtam, mint egy kisangyal. Délután félálomban hallottam, hogy anya felvetette Szonjának, hogy elmenjenek-e szánkózni. Mondjuk dunsztom nincs, hogy mi az a szánkózás, de tuti, hogy megint jó buliból hagytak ki, mert Szoni nagyon örült. Így hát kiosontak, én meg ezen bepipulva elkezdtem a megtorlást, a reggeli műsort beszoroztam cirka 20-al, így aztán lehet tőlem rengett még Miskolc is az iccaka. Csak finoman fogalmazva a fater kiakadt, 15 perc után hívta anyát, hogy jöjjenek haza, erre meg Szonja kezdett el üvölteni, hogy ő még szánkózni akar, olyan akarnok amúgy, tényleg ideje volt kinyitni a szám. Ismételten összefostam magam, bónuszként meg telibehánytam a pulcsiját. Mondom nektek survivor vagyok. Hangosan ikegtem és semmire, de semmire nem hagytam abba. Szóval olyan 10 perc múlva esdekelve kérte anyát, hogy jöjjön, de máris, majd ő kimegy szánkózni Szonjával, vazzeg az a rohadt szánkózás. Mire anya hazaért tisztán látszott, hogy kit hantoltak el ma a Szkalán, apjuk telefonja darabokban a lakásban, a pihiszék a hóban széttörve (ez mondjuk a nővérkém volt), apa szájszéle remeg, hirtelen átment Dezirébe (best of Szonszédok)de mihelyt megláttam anyut már vigyorogtam is a taknyon és a könnyeken keresztül. A végeredmény, háááát fölényes győzelem, mondjuk azt nem értettem, amikor apa valami kisribihez hasonlított, meg beígérte, hogy nem vigyáz rám többet, meg inkább kimegy most fát vágni stb. Amúgy meg nem értem, hogy mit nem lehet azon érteni, hogy a kis radarjaim jelzik, ha anya 5m-en kívül van és nekem ő kell. Anya azt nem érti, apa miért nem tud engem megnyugtatni...apa meg már semmit nem ért, főleg azt nem, hogy egy nyikkom nincs ha együtt van a család. Szóval kedves hátulgombolós haverjaim, a varázsszó érdekérvényesítés és mindent, de tényleg mindent be kell vetni ennek érdekében...Jham asszem' nekem lassan a műkönnyet is:) Bár a fatert elnézve, lehet az első tavaszi rügyek fognak hajtani az almafánkon mikor legközelebb bevállal engem felvigyázásra.