Függés...

Mindnyájan függünk valakitől vagy valamitől, s minél inkább tagadod, annál inkább függsz. Nagyobbikom Elmo, kisebbikem cicifüggő, Bundi cigifüggő, én csokifüggő vagyok. Nem kicsit vagyok függő, tudod aki már a tortabevonóra is rácuppan, ott már nagy a gáz.. Anyukám alkoholfüggő volt, egészen a betegségéig, azóta egy kortyot sem ivott. Ellenben gyógyszerfüggő lett, ezt mondjuk nem magától. Igazából nem bántuk, mert így tünetmentes, ellátja magát és aput, sőt apu betegségével, sokkal, de sokkal önállóbb lett. Sajnos mindez már múltidő. Egy pszichiáter, aki látta anyumat 3x5 percre, nem híve a narkotikumnak. (jelzem Rivortrilról beszélünk, akinek ismerős), így egy tollvonással elvette tőle. Ez volt kb 3 hete, anyunak meg elvonási tünetei vannak, nem kicsit, remeg, zavart, ideges, feszült, nem alszik stb. Kedden visszavitte a bátyám a dokihoz, nem kapta vissza a gyógyszert, hiába minden szó, úgy mint fokozatos leállítás, tünetmentesség, 70év. Miért? A válasz: magának ahhoz semmi köze. A tegnapi napom azzal telt, hogy kerestem egy pszichiátert, aki rábólintana, hogy visszaadjam neki a gyógyszert, mert beszerezhető, nem találtam, talán ma. Elterveztem a karácsonyi készülődést, hogy 4,-re már csak a fadíszítés maradjon. tegnap gyakorlatilag semmi nem lett belőle, leszámítva egy kis sütit. Ma pedig nemsokára indulok a cicifüggővel anyuékhoz, megcsinálni a komplett menüt. Életemben nem töltöttem még pl. káposztát, mindig anyu csinálta, remélem a szűz kész szerencsét hoz:) Nameg be fogom vonni őt is, bejgli nem lesz, az tuti, last minute-ban nyomjuk.
Szóval kicsit meg vannak tépázva az idegeim és erre Garami Szonja is rátesz egy jó nagy lapáttal. Kőkeményen dacol és felesel velem, legalább annyira akaratos, mint én. Ráadásul, most előszeretettel használja a k. betűs szót, ahogy az apja ha valami nem sikerül: Annnyaaa nem tudom becsukni ezt a k. szekrényajtót. Nem szidom le érte, mintha nem is hallanám, hátha hamarabb elfelejti. Bundival azért lemeccseltem, ha már úgyis naphosszat harcolok a jánnyal.
Azt hiszem ezek után nem lehet azon egy fikarcnyit sem csodálkozni, hogy túlzottan karácsonyi hangulatom az bizony nincs, túlérésre játszom. Minden évben megfogadom, hogy nem fogok hótfáradtan beesni a fa alá és mégis minden évben így történik, lehet a mai ezodivattak élve, nekem ez a karmám. Na mindegy, nem agyalok ezen...túlleszünk ezen is, remélem, csakhogy holnap Szentesete és én még nem nagyon látom az alagút végét...