2010. december 27., hétfő

Kishetes :o)




Emlékszem május elején partra vetett bálnaként vergődve és izzadva az járt a fejemben, hogy karácsonykor már hét hónapos lesz Kisgombóc. Meg kell mondjam teljesen másképp képzeltem, persze, hogy viszonyítottam Szonjához, aki ilyenkor éppencsak forgolódott. Ellenben kishúgával, aki már most egy energiabomba. Most éppen teljes lendületben nagy vigyorgások közepette hangosan cuppogtatva rázza a pelenkás hátsóját a rugós hintában. Egyszerűen imádja a hintát, gondolom a mozgás szabadsága ebben nem kis szerepet játszik. A 4+2 fogúnak (a 2 szerintem holnapra töri át) vannak ám háklijai. Kezdjük az étkezését, nem kultiválja az üveges bébikaját, sem a tejpépet, ellenben bármit megeeszik, ami nem pépes, krumpli,csibecici, cékla, mindenféle gyümi, a banántól külön extázisba jön, folyadékot csak és kizárólag női mellből, valamint Kalinkás keri kocsmájából származó felespohárból hajlandó inni. Szívesen csócsál kenyérhéjat, nővére könyveit, dísztasakok kísérőkártyáját és oldhatatlan vonzalmat érez a papírzsepik iránt. Továbbra is anyafüggő, mihelyt felveszem már fúrja is a buksiját a vállgödrömbe, ettől én persze olvadok, mint késen a vaj. Apjával kettesben továbbra is szívatóként működik, mostanában engem is kóstolgat, iccaka velem akar ejtőzni, mondjuk imádom én is, csak c alakban feküdni nem olyan kényelmes. Mindenkivel kokettál, leszámítva aki elkezd vele ügyülüpütyülüzni, na attól rögtön görbül a szája.A fürdés is bármikor jöhet, olyan lábtempót nyom, hogy Szonját kiűzi a kádból maga mellől, akárhogy prüszköl vagy nyel a vízből, semmise számít. Mindaddig jó a műsor, ameddig el nem kezdünk felöltözni a közös csikizés után, akkor aztán ordít, de hiába, semmi esély még a naturista érdekérvényesítésre. Továbbra is hordozunk, ami nála abbúl áll, hogy a séta 5. percében nyálcsorgatva horkolni kezd. Karácsonyi ajándékként azt kaptuk tőle, hogy felült, azóta ezt gyakorolgatja és nagyokat vigyorog rajta. Kúszik és lassú tempóban, de már mászik is, nagy elánba akkor csap át, ha nagyon el akar érni valamit. Pörög-forog-gurul, és csöppet sem tériszonyos, rendszeresen dobáljuk (nem úgggy). Visítva röhög és továbbra is szerelmes a macis függönybe. Egyszerűen ez a kis héthónapos energiagombóc egy teljesen más, ismerős és mégis teljesen új világot hozott nekünk. Reggel ébredéskor már vigyorog és lelkesen tartja a szárazföldi hátúszóedzést ha meglátja a tesóját. Nincs is arra szó, mennyire teljessé és boldoggá tette az életünket a Jó Isten, hogy hozzánk küldte őt. Reménysugarunk, visszakapott hitünk, mindennapi boldogságbombánk, Kicsi Kira, szeretünk nagyon!!!

1 megjegyzés:

julcsi írta...

Boldog Hófordulót Kicsi Kirának!!!
Nagyon szeretem én is őt és titeket is!!!
Puszim!!