Az elmúlt három napomat nem kívánom senkinek. Prücsök gyakorlatilag nonstop lázas volt, alig evett, keveset ivott, én meg ultimátumként a mai napot jelöltem ki, hogy bevonuljak vele a kórházba. Teljesen kiakadtam attól, hogy sem az antibiotikum, sem a 4 óránkénti lázcsillapítás és hűtőfürdő sem segít. A fényt az alagút végén csak abban láttam, hogy a kedélye javult, egyre kevésbé volt elesett és aluszékony. A tegnap éjszaka volt a csúcs, a kicsi lázas, nekem megfájdult a fogam, majd éjfél körül Szonja kelt pocakfájással és ki is adta magából több menetben a délben beebédelt hurkát. Az éjszakám azzal telt, hogy én középen a két oldalamon a két kisbeteg, akiket folyamatosan nézegettem és imádkoztam, hogy legyen már reggel. Nagyon hittem, hogy 3 napos lázunk van és lőn. Reggel hőemelkedés, napközben láztalan, eszik-iszik bőven...hurrá. Aztán dél körül megjelentek a kiütések, háta, nyaka mellkas. Majd a jellegzetes piros folt, az arcán, először azt hittem lázrózsa, de mértem mértem a lázát és semmi. Aztán eszembe jutott, hogy híradóban, ismerősöktől hallottam a pillangó vírusról és valóban a folt teljesen olyan, mint a pillangó szárnyai. A képen ez tökéletesen nem látszik, de élőben, mintha arcfestés lenne a kismanón. Kigugliztam, hogy holnap derül ki, hogy 3 napos or pillangóvirus-e, mert a 3 naposnak holnapra felszívódnak a kiütései, pillangónál 5-6 nap. A kő legördült mert ez már a betegség végkifejlete, már nem fertőz, valószínűleg a mi náthánk is ez volt, csak kisprücsök beleesik abba a 10%-ba, akinek kijönnek a bőrtünetek is. Nem kellett volna antibigyó sem, de ezt ugye nem tudhattuk, úgyhogy most a bélflóra helyre állítása a cél, mert effektíve úgy fosik, mint a rimóci nyúl tokától-bokáig, de jelen helyzetben ez a legkevesebb.
Újra bebizonyosodott, hogy mekkora kincs az egészség és mennyire tehetetlen az ember ha a gyermeke beteg. Hiába féltem, óvom, szeretem, egyszer csak megtörténik...Remélem most már tényleg ennyi és az én kicsi pillangóm hamarosan "levedli" pofijáról a szárnyait. Most pedig alszanak, mindketten, milyen jók is ezek az eseménytelen esték...szeretem.
Újra bebizonyosodott, hogy mekkora kincs az egészség és mennyire tehetetlen az ember ha a gyermeke beteg. Hiába féltem, óvom, szeretem, egyszer csak megtörténik...Remélem most már tényleg ennyi és az én kicsi pillangóm hamarosan "levedli" pofijáról a szárnyait. Most pedig alszanak, mindketten, milyen jók is ezek az eseménytelen esték...szeretem.
1 megjegyzés:
Szegény Kicsi Lány....Megkönnyeztem ezt a bejegyzést....De hála Istennek mostmár jóra fordul minden!!!!!!
Ölelésem!!!!
Megjegyzés küldése