Törvényszerű

Naná, hogy ahol az egyik beteg, ott bizony rövid időn belül a tesó és követi a betegségek palettáján. Rosszabb esetben egyszerre, hajszálnyival jobb esetben, egymás után. Kira hétfő reggelre tünetmentes lett, volt egy nyugis napunk, majd estére már Szonja lázongott. Délutántól az én búgócsigaként pörgő lányom csak fetrengett, el is aludt, szerencsére már a Nurofen után. Úgyhogy ma újra beléptünk abba az ördögi Bermuda háromszögbe, amit nálunk lassan három hete az otthon-rendelő-gyógyszertár jelent, tény hogy a láb gps-ünknek túlságosan sok szoftverfrissítésre nincs szüksége. Az eredményt borítékoltam már előre, mandula a drága. Úgyhogy mára már ő is megkapta a kis üvegecskéjét az antibiotikummal, gyakorlatilag a bonbonierünk a konyhában, különböző gyógyszerekkel van tele. Tegnap előtt éjjel volt a holtpont, ma hajnal fél négykor már fitten vittem ki az őrült mód köhögő nagyobbikom az erkélyre frisslevegőzni, majd 5-ig kedélyesen összebújva beszélgettünk. 3 hete nem aludtam egyben 3 óránál többet, igaz reggelente karikás szemekkel lesek ki a fejemből és az agyi kapacitásom kb.ott tart, hogy kórusban éneklem fél hét körül a csajokkal, hogy mese-meskél-Mikiegér. Jelzem szerintem a kicsi tud beszélni, legalábbis annyira érthetően tuti, mint Donald kacsa, akitől konkrétan már erős késztetést érzek, hogy odab... valamit, hogy vagy némakacsa legyen, vagy beszéljen már úgy, hogy én is értsem. Egyébként a kicsi (is) megismeri a Zapját, mert hangos Ap Ap Ap kiáltással vonul a skypehoz és bőszen integet és visít mindaddig, amíg fel nem emelem és nem puszilgathatja az apját, ergo nyalja a monitort. Azért remélem, hogy betegségügyileg már ez az utolsó fellángolás és végre kimászunk ebből a fertőből, ami az utóbbi időben körbevett minket.

Hites uram, ma egy hónapja van távol, inkább nem sorlom, hogy mi minden romlott el azóta, ami nekem fejtörést okoz, hogy minden este lámpaoltás után valami állattal kell hadakoznom és egyik sem a házi kedvencünk. tegnap előtt egy 10cm sáska, azt hittem valaki be akar jönni az ablakon, olyan méretes volt, ahogy krepegve repkedett a csajok plüssein, azok úgy borulgattak felfelé, mint anno a Postabankos maci a reklámban. Tegnap este pedig ádáz csatát vívtam egy kb 8cm-es dongóval? cirka 30 percen keresztül gyúrtam a karizomra, de a dögje valami macska reinkarnációja volt, mert egy seprűt szétvertem rajta és abba sem akart beledögleni. Aztán csak kuka lett belőle, bakker volt vagy 1.5 cm-es fullánkja. Rengeteg darázs van egyébként, szóval esélyes, hogy valahol a 10m-es körzetünkben vertek tanyát. Az eredmény, egy csatában elhalálozott és egy ablakon kitessékelt állat. A legnagyobb parám mindkettőnél az volt, hogy a hajamba száll, ennél jobban már csak attól félek, hogy egy denevér száll a hajamba, amit már nem is tartok annyira kizártnak, mint pl 2 nappal ezelőtt. Ökoperceinket olvashatták.

Elmondhatom továbbá, hogy tudom mit kérek karácsonyra, kertészt. Mint a Született Feleségekben mondjuk, teljes körű kiszolgálással (höhö). 36fokban 3.5 óra alatt tudom lenyírni a füvet, ehhez még hozzájön, hogy néha sikoltozom a békák, darazsak láttán, szétjön a hosszabbító, izzadok mint a ló, fel is éget a nap. Az egyetlen pozitívum benne az az illúzió, hogy 2.5kg-ot fogyok vele, naná, hogy vízveszteség, de én szeretem az illúziókat. Szóval vagy a kertész, vagy az egész csodás ződ gyepet beültetem pampafűvel, mert az alatt csak 1cm-re nő meg a fű.

Szóval ilyen életbevágóan fontos dolgok és ügymenetek foglalkoztatnak mostanában és meg kell mondja, rohadtul élvezem ezt a tengi-lengit a csajokkal, olyan kevés idő van már hátra az oviig, olyan kevés időnk van már hármasban, hogy mással most egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni...ennyi... :)